Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Debrecen demográfiai arculata

átütő tekintélyt élveztek; viszont a „cívis" meghatározás kezdte elveszteni korábbi tartalmát, és fokozatosan a földbirtokos lakosságra korlátozódott.

351 A földbirtokos cívisek - ház utáni földjük vagy bérleti gazdálkodásuk alapján - konzervatív merevségbe burkolóztak, hozzájuk kapcsolódott a maradi „debreceniség" fogalma, s ha közvetlenül a hatalom gyakorlásában alig vettek részt, mégis a várospolitika maradisága elválaszthatatlan volt tőlük. A történelem változásainak eredményeként így vált a „cívis", amely valamikor a nem polgárjogú személyekkel, a „hospites"-sel szemben csupán a város hatalmi szervezeteiben való részvétel jogát jelentette, a XIX. század első negyedétől fokozatosan „a földbirtokos polgár" megjelölésévé. A kapitalizmus korában pedig ezek a földbirtokos cívisek kerültek a hatalom élére, ők határozták meg a várospolitika irányvonalát, szemben több más várossal, ahol haladóbb mozgású tőkések, gyárosok, nagykereskedők, bankárok érvényesültek. Ezzel a változással vált folyamatosan sokak szemében gyűlölt és lenézett réteggé a „cívis, amely rátelepedett birtokaira, mint azoknak kizárólagos haszonélvezője. Az összeírások a nőkre külön nem utaltak, legföljebb a családra. A polgárjogú és azzal nem rendelkező családfők összeírására az árkon belül 1803-ból az alábbi adatok ismeretesek.

352 Utca neve Házzal bíró Ház nélküli Házzal Ház nélkül polgárok száma élő nem polgárjognak Piac 384 139 40 158 Varga 372 125 100 208 Cegléd 350 201 99 163 Csapó 378 221 218 274 Péterfia 409 221 62 165 Hatvan 390 126 120 219 Az 1826-1848. években újonnan felvett polgárokról a függelékben közölt kimutatás tájékoztat.

353 Debrecen hatósága a táblázatban felsorolt számok tanúsága szerint tartózkodott a polgárjog szélesebb körű kiterjesztésétől, mert számára az gazdasági kötelezettségek teljesítésével járt; telepedettnek is azt tekintette, aki „a város határában született", vagy legalább három év óta helyben állandó lakással bírt.

354 Az is a népesség bizonyos fokú állandósulásának jellemzője, hogy miként alakult a háztulajdonosok száma Debrecenben. Már említés történt arról, hogy a belvárosban - árkon belül - élő háztulajdonost a kishaszonvételekből származó előnyök még akkor is megillették, ha nem tartozott a polgárok soraiba. A leggazdagabb háztulajdonosok a Piac utca vagy a környező kelet-nyugati fekvésű főutcák belső részein építkeztek.

355 Külön elbírálás alatt álltak a „lakók". Ezeknek általános érvényű meghatározása a középkori „vendég" (hospites) fogalmához fűződik. A középkori városlakók között az oklevelek olyan megfogalmazással tesznek különbséget, hogy „cívis" névvel illetik a polgárjogú és „hospes" névvel a polgárjoggal nem rendelkező, de a városban élő szabad jogállású személyeket. Ez a megkülönböztetés a város okleveleiben egészen az újkorig végigkísérhető. A XVIII. században a „vendég" kifejezést fokozatosan a „lakó" váltotta fel.