Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Debrecen demográfiai arculata

maradtak. 1835. május 9-én a tanácsülés ismét tárgyalta azt a jelentést, hogy „a cserékben lévő kunyhókban mai napig is sok háznépes majorosok tartózkodnak, kik közül sokan lovat, talyigát is tartanak és az erdőt pusztítják".

321 Ezt a tényt erősítette meg az 1836. évi számbavétel.

322 Eszerint Kaszálóbirtokos Cselédek Feleség Gyermek Kunyhók SZcUTlcl Pac 71 28 10 5 68 Gút 28 18 - - 28 Haláp 64 16 4 1 64 Nagycsere 27 15 - - 29 Egy 1846. évi felmérés az alábbi Helynév Kunyhó Pac 4 Bánk 27 Fancsika 6 adatokat közli:

323 Ól Kutrica Akol 3 11 21 7 5 - 4 1 A megtelepedés tehát nem szűnt meg, mert a kaszáló és más területek kiosztása a tanácsnak is érdeke volt. A gazdasági bizottság 1840. március 21-i ülésén ,,több szegény sorsú polgárok és lakosok kérdést tévén az iránt, fog-é a jelen tavaszon valahol tavasz-veteményekre föld osztódni", úgy foglaltak állást, hogy a Nagycsere alatti területet ki kell adni, amely „tavaly vetéssel használódott azért, mivel ezen térség még most is igen gyökeres, nem lehetvén az idő viszontagságai miatt azon földet kellő módon művelni". Láncáért két évre 3 váltó forint bért kell kérni.

324 Az erdei települések tehát a pusztai tanyákkal szinte egyidejűleg alakultak ki; később a kiadott földeken nagyobb arányú földművelés és erdőgazdálkodás indult meg, majd a kapitalizmus korában a városi kezelésben levő erdőségek hasznosítása egy másik települési típust alakított ki: az üres (vacans) erdős pusztákon létrejött vákáncsos tanyákat. Ez a települési típus azonban a reformkorban még nem volt megtalálható. Debrecen demográfiai arculata A lakosság gazdasági és társadalmi helyzete - amely egy terület fontos jellemzője - a város településének az előbbiekben vázolt szerkezeti keretei között alakult. Kétségtelen, hogy a debreceni lakosság számának módosulása, belső szervezetének alakulása, egyáltalán a népesség egyes korszakok szerinti változása sokszor foglalkoztatta a történettudományt. Végleges eredményre a feudális korszakra vonatkozó adatfeltárások során azonban eddig még senki sem jutott. Teljesen tiszta képet valószínűleg a jövőben is nehéz lesz kialakítani, mert mind a források ellentmondó adatai, mind a hozzájuk fűzött szöveges magyarázatok olyan hiányokra hívják fel a figyelmet, amelyeket alig lehet pótolni. A demográfiai kutatások egyébként is sok nehéz módszertani problémát vetnek fel.

325