Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A tanyák

kincstártól, a bérösszeg kifizetésére azonban nem volt pénze. A polgárságnak a bérletek révén lehetősége nyílt nagyobb területek birtokba vételéhez. Ezzel a ház utáni földeken kívül a béresföldek is hozzájárultak a tanyák számának növekedéséhez.

290 A földek kiosztását később még fokozni akarták; Balásházy is javasolta, hogy „történjék meg a földosztás minél előbb".

291 A béresföldekből a rendelkezések szerint elsősorban a háztulajdonosok részesültek. A háztulajdon ugyanis garanciát jelentett a bérdíjak kifizetésére. Viszont a gyakorlatban ezt a jogszabályi rendelkezést sok esetben nem tartották be. A föld nagyságát illetően a tanács álláspontja időnként változott. 1839. április 15-én az e tárgyban megbízott küldöttség azt a véleményt terjesztette elő, hogy legalább 40 nyilas nagyságú területet lehetne béresföld címén kiadni, mert „az eszerint gazdaságosabban folytatható földek használata inkább fogja kecsegtetni a polgárokat, hogy ezen földeket nagyobb tagokban kivegyék".

292 Valóban, sok személynek nagy kiterjedésű birtoka volt a különböző pusztákon.

293 A reformkorban már megtört az a korábbi birtokpolitikai elv, hogy lehetőleg azonos nagyságú területeket kaphasson bérbe mindenki és hogy a területek mértékét maximálják. A megváltási összeg megfizetése után a bérlet a volt kincstári birtokokon örök tulajdonba is átmehetett s ezzel már az 1830-as években kezdett kifejlődni Debrecenben is a magánkézen levő nagybirtok-gazdálkodás és maga az egyéni kézben levő nagybirtok. Ez, ha nem is volt olyan nagy területű, mint a nemesi földbirtokok, mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a hortobágyi és más puszták benépesedésével együtt járó birtokrendszer kialakuljon. A tanyarendszerek állandósulása ezzel egyidejűleg történt, hosszú folyamat eredményeként. A tanyák - mint mondottuk - nemcsak a béresföldeken, hanem a ház utáni földeken is kifejlődtek, s ennek megfelelően változott a település rendje magukon a tanyákon is. A ház utáni földeken a birtokos előtt korlátok álltak, mert a föld a házhoz kötődött, tehát a családok számára nagyobb mérvű beruházásra nem nyújtott lehetőséget. A béresföldeken viszont a birtoklás tényét maga a tulajdonjogi forma is megerősítette, ha a bérleti idő lejárta után nem annak meghosszabbítása, hanem a föld megvásárlása következett. A tanyásodás folyamata Debrecenben szinte áttekinthetetlen, de kétségtelen, hogy a XIX. század első felében állandósult. Ennek szinte törvényszerűen be kellett következnie, mert a lakóhely távolsága csakis megszilárdult munkahelyi központ kialakításával tette lehetővé a föld megművelését. Az állandó kinntartózkodás inkább a paraszti tanyákat jellemezte, míg a majoros útján történő gazdálkodás elsősorban a gazdagabb polgárokat. Debrecen történetében főként az utóbbi alakult ki.

2!Kl A reformkorban az összeírások azonban már azt is elárulják, hogy a város belterületén lakó gazdák közül többnek önálló és állandó lakóhelyéül szolgáló tanyája van, ahol télen is kint tartózkodott, családjával együtt.

295 Téves volna annak a feltevése, hogy csakis debreceni polgárok, vagy más háztulajdonos városlakók telepedtek meg a debreceni tanyákon; egész pusztarészeket tartottak kézben szomszédos községek lakosai, mint Egyek, Csege, Dorozsma, Nagyiván stb., amelyek a várostól bérelt földeket hosszabb évtizedeken át művelték, s azokon tanyákat, lakóhelyeket létesítettek. Mindezek következtében közel fél évszázad alatt a korábbi teleltető szállások.