Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A tanyák

„ezek az emberek a polgári társaságon kívül" élnek, „magok temetnek . . ., csapongó és kétséges hol-lakásoknál fogva" adót nem fizetnek.

258 A józsai kertség tipikus példája lehet maguknak a kertségeknek, amelyekről egyébként a társadalmi kérdések kapcsán még szó lesz. Fejlődésük következtében Debrecen külső területein később új városrészek alakultak ki. Népességi viszonyaikat az 1930. évi népszámlálás adatai mutatják meg.

259 A Csapókert 3744, Móricz- és Bekecstelep 1287, Téglavető 2165, Vargakert 2113, Tégláskert 1549, Boldogfalvai kert 1174, Homokkert 3213, Bihari telep 1997, Tócóskert 1660, Klinikai telep 1306, Nyilastelep 988, Gerébikert 905, Csigekert 887, Vénkert 773, Köntöskert 715, Sestakert 499, Sétakert 530, Olajütő 522 lakost számlált 1930-ban. Utóbbi alapvetően sohasem volt kertség. A tanyák A tanyák a Debrecenhez tartozó szinte áttekinthetetlenül nagy határokon, a belső legelőn kívül fekvő pusztákon és erdőségekben helyezkedtek el; ezek már nem tartoztak a tulajdonképpeni városképhez, de mert maguk a földek a debreceni polgárok birtokában vagy a város közös kezelésében álltak, a várostelepülés földrajzi arculatának megrajzolásánál mellőzhetetlenek. A tudományos szakirodalomban hosszú évtizedek óta vajúdik annak a kérdésnek eldöntése, hogy voltaképpen mi volt a tanya, milyenek annak kialakulási körülményei, hogyan változtak a történelem folyamán, mi volt a magyarországi jelentőségük

260 és azon belül milyen helyzetet foglaltak el Debrecen életében? A vita lényegében még ma sincs lezárva, mert a tanyák múltbeli alakulásáról átfogó kép nem született meg. Ennek a tanulmánynak sem lehet feladata, hogy a tanyakérdés minden vonatkozását ismertesse; csupán arra teszünk kísérletet, hogy a reformkori helyzetképet mutassuk be. Az kétségtelen, hogy a tanya történelmileg változó értelmű fogalmat takar, úgy is mint települési terület, úgy is mint gazdasági szervezet. Balogh István felfogása szerint „a szállások és tanyák létrejöttének mélyreható társadalmi és gazdasági okai vannak. A legfőbb ok a sűrűn települt kis falvak hiánya, mert az egymástól távol fekvő és eredetileg is nagy népességű falvakban a szaporodó népesség kénytelen mind távolabb eső szántóföldet és legelőt kibérelni". A tanyák létrejöttének feltétele volt a szántóföld birtoklásának állandó vagy huzamosabb volta, „a földművelés és állattartás bizonyos egyensúlya, és a fordulókényszer általános jellegének megszüntetése". Mindezekhez hozzájárul a határ egy részén levő földeknek megfelelő nagyságban való kiadása.

261 Ez főként Debrecenben érvényesült a ház utáni földek nagyobb területe és a béresföldek viszonylag kiterjedt volta miatt. Hoífmann Tamás megállapítása a gazdasági életnek egy másik mozzanatára világított rá, amikor arról írt, hogy „a tanya az allodizáció jellegzetes képződménye, olyan majorság, ami a nyílt mezőkön alkalmazott kollektív gazdálkodás keretein kívül. . . funkcionál... A szállásnak nevezett majorságok a termelés konszolidációjának . . . hatására alakultak át tanyákká".

262 Települési szerkezetük szempontjából „szórványtelepülésnek" nevezhetők Barabás Jenő megfogalmazásában -, de Erdei Ferenc „tartozéktelepülésnek" tartja őket.

263 Debreceni viszonylatban magunk is a tartozéktelepülés megfogalmazása mellett foglalnánk állást, miután a városhoz tartozó hatalmas bir-