Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Közvilágítás, víz- és csatornaépítés
A szennycsatorna megépítésének gondolata Beck Pál királyi biztostól származott, aki 1817. szeptember 26-án ünnepélyes alapkő letételével elindította az első csatornázási munkálatot. Ez alkalommal a Miklós utca (ma: Dimitrov utca) végén kijelölte a fedett csatorna építésének kiindulópontját és Kovács György mérnök bevonásával a terület szintezésére hívta fel a tanács figyelmét. Kezdeményezése éveken át nem talált folytatásra, emiatt 1821. március 27-én újból felhívta a város vezetőségének figyelmét a szennyvíz elvezetésének szükségességére. Az 1822/1823. évi nagy esőzések és belvizek miatt a talajvíz szintje felemelkedett és szinte elárasztotta a belvárosi utcákat. 147 A királyi bizottság 1823. március 22-én tartott ülésén Beck Pál „a városon és ennek határán" folyó víz elvezetésére tervek kidolgozását és térkép felfektetését kérte, amelyen „fel legyen véve az egész canalis menetele és azok a részek, amelyeket a víz elborít". 148 Ezzel a tervvel összefüggésben kezdték meg a Nagy Hídnak nevezett pallórendszer lebontását 1824-ben s a városi közművesítés egyik fontos ágazatának munkálatait. A tervezett csatorna gerincvezetéke a Miklós, Német, Piac, majd Hatvan utcák mentén húzódott volna. 149 Megfelelően átgondolt tervek hiányában a munkálatok csak rapszodikusan haladtak és több helytelen intézkedést eredményeztek. Többek között ez lehetett az oka annak is, hogy 1824. május 20-án a királyi bizottság megállapította, hogy „a Mester-utcai csapszék háta megett kiásatott, de még el nem készített canalis a mellette lévő házra nézve felette veszedelmes", ezért a további ásatást meg kell szüntetni. A tanács a munka folytatása előtt elrendelte az útvonulat szintezését, majd a meglevő csatornarészek „beboltozását", további károk megelőzésére. 150 Május 22-én Beck Pál újból arra kérte a tanácsot, hogy „a Német-utcán feljövő canalissal együtt készítőd jön az új városházának is canalisa". Az erre vonatkozó térkép elkészítését Kovács György mérnökre és Szabó János erdőmesterre bízták. Szabó János mindjárt megjegyezte, hogy „mivel egész Miklós-utcát annak rendi szerint, azaz iuxta leges artis (művésziesen) planírozni kell", szükséges, hogy „az udvarokról az utca közepén lévő közönséges canalisba menő apró canalisok is a gazdák által elkészítődjenek", ezért a háztulajdonosok „az udvarokról kimenő canalist" maguk csinálják meg. A bizottság véleménye szerint egyesek „a kőcsatornát nem tudják elkészíttetni", azért az ilyenek azt „erős tölgyfából készíttethetnék" és a lehetőség szerint „több házakból kimenő canalisok egybevétessenek és együtt vezettessenek a közönséges canalisba". 151 Hasonlóan tarthatatlan helyzet állt fönn a Péterfián, amelynek lakosai 1824. június 14-én arról tettek panaszt a királyi bizottság és személy szerint a biztos előtt, hogy „a péterfiai kisajtótól, a Csapó-utcai árok aljától s az Agárdi-zugból jövő vizek először a Harsányi telekjén . . . bérontván, onnan Jámbor János telekjén végig, azután a szomszéd Tokaji Péter udvara véginél keresztül" ömölve a Nagy Péter fia utcára törnek, ahol „elterjedvén a legalacsonyabb udvaron, Megyeri Jánosén, a túlsó sorra által csap és a Libakert árkába lassan-lassan beszivárog". Emiatt legtöbbet az új osztású telkek lakói szenvednek. 152 A város többi részén hasonló volt a helyzet. Az áradások már korábban is megvoltak, de a tanács és főként a királyi bizottság erőteljesebben csak azóta foglalkozott a csatornázás ügyével, amióta egyre gyakrabban tették szóvá a tűrhetetlen állapotokat. A várost irányító tanács vagy nem tudott segíteni, vagy természetes „istencsapásának" minősítette a belvizek áramlását.
