Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

Ha mélyebben megvizsgáljuk az országgyűlés előtt és alatt Debrecen vezető polgárságának szemléletét, rájövünk, hogy valójában érthetetlen az általa elfoglalt álláspont, hiszen volt megfelelő számú értelmisége, kiemelkedő tudóscsoportja, fejlett kézműipara, viszonylag gazdag kereskedelme, tehát rendelkezett mindazokkal a feltételekkel, amelyek alapján a haladást szolgálhatta. És ha mégis szembeszegült a radikális követelésekkel, akkor ebben semmi más nem vezethette, mint a hatalom féltése, a konzervatív állam- és társadalomszemlélet. Az országgyűlésen nagy jelentősége volt a városok szavazati joga körül folyó vitának. A vita szelleme a korábbi országgyűlések szemléletét tükrözte, vagyis, egyrészt a nemesség és a városok képviselői állottak szemben, másrészt pedig maguk a városok sem vallottak azonos felfogást. Kevesen akarták megérteni, hogy a városok országgyűlési szavazati joga összefüggésben áll a városi hatalom osztályalapjának megváltoztatásával. A liberálisok még ahhoz is ragaszkodtak, hogy a városok forduljanak el az osztrák birodalommal kapcsolatos nézetektől, szabaduljanak meg az udvar befolyása alól, továbbmenően pedig alakítsák ki polgári típusú belszervezeteiket, miután szerintük a városok követei csakis a gazdag polgárság egy csoportját képviselték és nem a lakosságot.

366 Az 1839/1840-es országgyűlés nem tekinthető záróakkordnak. A megoldatlan problémák hosszú sora csak ezután vetődött fel és rázta fel a társadalom erőit. Az igazi küzdelmek az országgyűlési ifjak kiszabadulása után indultak meg. Kossuth a forradalmi mozgalomnak rövidesen elismert vezérévé vált. Egymást követték a korábban elképzelhetetlennek tartott szervezetek tömeges létrejöttének időpontjai, megalakulásának dátumai, azok sorában 1841-ben a Magyar Iparegyesület, 1844-ben a Magyar Kereskedelmi Társaság, ugyanakkor a Védegylet, a Gyáralapító Társaság. Mindezek már a gazdasági élet szervezőerőinek országos átrendeződésére utalnak, amivel elősegítették a társadalmi mozgás haladó irányának erőteljesebb kibontakozását. Egyesek már szórványosan felvetették a szocializmus gondolatát is, természetesen utópisztikus elképzelésekkel átszőve, de az eszme terjesztésének szándékával. Ilyen személy volt Litkei Tóth Péter apagyi lelkész (Szatmár vm.). Hasonló törekvésről ad számot a szatmári 12 pont megszerkesztése 1841. február 22-én, amelyről Rácz István állapította meg, hogy „az első magyar liberális nemzedék új polgári demokratikus országot óhajtó chartája volt". A 12 pont tartalmával Debrecen diáksága is foglalkozott és a szerző: Somogyi Antal, Pozsony vm.-i aljegyző neve a kollégiumi diákifjúság körében népszerűvé vált.

367 Az 1843/1844. évi országgyűlés mérlegét számba véve megállapítjuk, hogy ha a döntő kérdéseket nem is oldotta meg, a tárgyalások menete, a viták őszintesége, a szemben álló erők nézeteinek tisztázására irányuló törekvések miatt a reformmozgalomban mégis pozitív szerepe volt. Pozitív volt már csak azért is, mert felszínre törtek a városszervezetek legégetőbb belső problémái. Már maga az a körülmény, hogy a nemtelen rétegek hivatalviselési joga előtérbe került, hogy tárgyaltak a tulajdonszerzés módjáról, a reverzális eltörléséről, hogy a magyar nyelv a hadseregen kívül is uralkodóvá lett, hogy az alsó tábla szükségesnek tartotta a szakbíróságok felállítását, követelték a testi büntetések megszüntetését - mind az új követelmények komolyan vételét igazolják. De az, hogy mindezekben nem született végleges döntés, egyúttal azt is mutatja, hogy a társadalom haladó erői még nem