Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

városok önállóságának, képviseleti szabadságának szándéka a nemességgel azonos színvonalra törően mind határozottabbá vált. A városi követek az egyenjogúság kivívására törekedtek és ha ezt nem érhették el, abban maguk is elmarasztalhatok, mert egymás között sem jutottak egységes álláspontra. De már ezen az országgyűlésen felszínre kerültek azok az erők, amelyek később két utat nyitottak. Az egyik úton álltak az egyenjogúság képviselői, a másikon azok, akik a városi polgárjog kiterjesztése ellen tiltakoztak. E kettősség miatt a királyi városok ugyancsak kettős irányzata vált jellemzővé: egyfelől a polgári jogokért folytatott harc, másfelől a feudális viszonyok fenntartása volt a cél. Ez a kettősség végigkísérte a reformkori várospolitikát. Az országgyűlés 49 törvénycikket alkotott, közöttük legfontosabb volt az úrbéri szolgáltatások szabályozása, amely önmagában is rést ütött a feudális renden anélkül, hogy a termelési viszonyokat érintette volna. Jelentőségre tett szert a jobbágyközségek jogviszonyainak a rendezése is, amely a korábban eltérő gyakorlatot egységesen szabályozta és megállapította a politikai község fogalmát. Nem hagyhatjuk említés nélkül azonban a vásári bíróságok megszervezésének, a szóbeli bíróságok (hadnagyszékek) felállításának kérdését sem, amivel az országgyűlés a városi élet szervezeteinek további két formájához nyújtott segítséget. Az országgyűlés berekesztése azonban korántsem jelentette az osztályharc lecsillapodását. A törvényhatósági közgyűléseken a haladó típusú egyesületekben tovább zajlottak azok a küzdelmek, amelyek hangot kaptak a későbbi országgyűléseken. Az 1830-as években alakultak ki a magyar nacionalizmus egyik szárnyának alapjai, amelynek ideológusai vallották, hogy Magyarországnak az osztrák birodalom kereteiben kell megmaradnia, de saját önálló törvényei szerint. Ennek a szemléletnek képviselői nem voltak tisztában az állami függetlenség, az önálló nemzeti lét fogalmával.

362 Érthető, ha ellenükben a radikalizálódó baloldal egyre erőteljesebb harcot folytatott. 1836. május 15-én Kossuth Lajos megindította a Törvényhatósági Tudósításokat, amelynek szava és propagandája Debrecenbe is eljutott. 1836. június 24-én Edelspacher Mátyás tábornok háza előtt Debrecenben nagy tüntetés folyt le; a városkapitány jelentése szerint „némely rendetlen éjjeli kóborlók szállásának ablakait, kapuját hajigálták, verték, és az őrt álló katonát is behajtották". A tüntetők egy részét ítélet nélkül börtönbe zárták.

363 A tüntetés összefüggött az országgyűlési ifjak ellen Pesten indított akciókkal, ezért irányult a császári hatalom képviselője ellen. De a helyzet még tovább éleződött az ifjúság ellen benyújtott felségsértési tárgyalások idején, majd Kossuthnak 1837. május 5-én történt letartóztatásakor. A visszahúzó erőkkel szemben a városi vezetés tartózkodó magatartást tanúsított. Legföljebb a vallásszabadság és a reverzális kérdése hozott nagyobb hullámzást, mert ez a nagyváradi püspök protestánsellenes magatartása miatt a nagyrészt református vallású polgárságot közelebbről érintette.

364 A társadalmi ellentmondások még erőteljesebben törtek felszínre az 1839/1840. évi országgyűlés időszakában; a magyarországi liberalizmus szembeszegült a polgári átalakulás forradalmi célkitűzéseivel, mert félt a felkelésektől;

365 a debreceni Balásházi is elfordult társadalmi reformokat követelő korábbi nézeteitől, vagy legalább tartózkodott azok hirdetésétől.