Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A gazdászati igazgatás f

közszámadásoknak évenkénti átvizsgálása és a jövedelem különféle forrásainak a bevételekkeli gondos összeillesztése".

225 A számvevőszék felállítása tehát elkerülhetetlenné vált, sőt a választott hites közönség annak esküszövegét is kidolgozta, majd 1845. szeptember 10-én a szenátus a javaslatot elfogadva határozatot hozott arról, hogy ,, . . . a számvevők vizsgálatán kívül a számadásoknak . . . megvizsgálása . . ."is feladata.

226 Ilyen értelmű jelentést tett még aznap a szenátus a helytartótanácsnak is azzal a megjegyzéssel, hogy a számvevőszék tagjai az esküdtek, természetesen a megbízott szenátoron kívül. A számvevőszék ez időben nemcsak Debrecenben hiányzott, hanem az országnak több városában is, ahol csak a kebelbéli szubalternus tisztviselők vizsgálták át a számadásokat, amivel természetesen magát a városi tisztségviselőket kevésbé ellenőrizték.

227 Debrecennek kiterjedt erdőségei voltak, amelyeknek a felügyeletével mára a XVIII. századtól önálló erdőmestert bíztak meg. Az erdőmester hatásköre széles volt, s ezzel több alkalommal maguknak a tanácstagoknak érdekében visszaélhetett. 1827-ben egy László József nevű polgár a magyar kamaránál feljelentette Kémeri Mihály népszószólót és egyben erdőmestert, hogy feldolgozott fákat juttatott jogtalanul a kerékgyártó céhnek; ugyanakkor több pontban vádolta magát a szenátust azzal, hogy „a polgárok elnyomására nézve egy kézre" dolgozik az erdőmesterrel és ,,hívtelenül jár el".

228 Debrecen önálló földmérőt alkalmazott kimutathatólag már 1748 óta. Nem egy esetben a földmérő az erdőmester feladatait is ellátta, például Szabó János 1828-ban,

229 de ezt a tanács 1838-ban a helytartótanács utasítására megtiltotta. Ebben az időben Liszkai Sámuel töltötte be mindkét funkciót, de ő a földmérői hivatalt tartotta meg magának, mert a helytartótanács 1812. július 1-én 13 185. szám alatt kiadott rendelete értelmében, ha erdőmester maradt volna, „magát először az erdőszeti tudományokból megvizsgáltatás alá vetvén", oklevelet kellett volna szereznie.

230 Az erdőmester fizetést kapott, de annak a felügyeletével és irányításával időnként megbízott szenátorok díjazás nélkül látták el a munkájukat, akik „egy-egy esztendeig felváltva sorjába helyettesítették egymást".

231 1838. július 9-én a kamara engedélye alapján erdővizsgálati hivatalt szervezett a tanács két járás területén. A felső járás élére Szabó István, az alsó járáséra pedig Litsmann János került, míg ugyanakkor erdőmesterré Liszkai Sámuelt választották.

232 Ez a szervezés már az erdőhivatalok kezdeteire utal. Mind az erdőmérnökök, mind az ún. földmérők között kiemelkedő személyekkel találkoztunk Debrecen területén, közöttük a két Kovács György, Szabó Keresztszegi János, Liszkai Sámuel, akik tudásban a város vezető értelmiségi köreibe tartoztak, hatáskörük azonban kevés volt. Az általuk készített kéziratos térképek a város akkori állapotáról kiemelkedő tájékoztatást nyújtanak.

233 1830. november 4-én a tanács külső városgazdái állás szervezéséről hozott határozatot azzal a megokolással, hogy a meglevő városgazdái hivatal a taxások ügyeivel nem tud foglalkozni. Az új tisztviselő feladata, hogy „minden nap az új sori napszámosokat kirendeltesse, azokra helyben felvigyázzon, az eltöltött napszámokat estve kinek-kinek könyvecskéjébe" vezesse be, amivel évente átlag 16 000 napszámot tart számon. Az állásra Teremi Gábort nevezte ki felsőbb jóváhagyásig. A jóváhagyást azzal a megokolással kérte a helytartótanácstól, „hogy mindaddig, míg az új sori taxások a nemes város mint földesúr eránt való tartozásaikat napszámban teljesítik", azok nyilván-