Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A gazdászati igazgatás f

meknek folytonos világosságban tartásáról, s a létező hiányoknak javításáról". De e jelentésben is elismerte, hogy az intézkedési jog a tanács hatáskörébe tartozik.

207 Gazdálkodási ügyekkel foglalkozott városrendészeti vonatkozásban az esetenként kiküldött építészeti bizottság, amelyet a királyi biztos 1844. április 15-én szeretett volna állandósítani. A tanács az ügyben nem foglalt érdemben állást, majd Dettrich 1845. október 15-én kiadott sürgetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy „a város emelkedésére oly annyira szükséges" korábbi intézkedés elmaradván, „egy építésre, egyszersmind szépítésre ügyelő állandó bizottmány" volna megszervezendő. A főbíró e felhívás alapján 1846. július 2-án benyújtotta a bizottmány szervezetére vonatkozó tervet, magának tartva fenn annak elnöki tisztségét.

208 A városigazgatás érdekes ellentmondása, hogy a szubalternus tisztviselők között sokszor a leggazdagabb személyek is megtalálhatók. A tisztviselők megválasztása a főbíró jelölése alapján közgyűlésen történt; a jelöltek megkerülésével senki sem volt megválasztható. Elsőként mindenkor a pénztárnokot kellett megválasztani és csak utána következtek a többiek. A kamara 1799-ben 14 869 sz. alatt kiadott rendeletére hivatkozva, ti. hogy „az oly városi tisztviselők, kik számadás alatt vágynak, mind addig megmaradjanak hivatalaikban, míg azokat híven viselik", a feudális korban legföljebb több évi szolgálat után változtatták meg a pénztári személyzetet.

209 1833 óta a helytartótanács rendelete alapján szokássá vált, hogy a választott hites közönség tagjai helyett a köteléken kívül álló, önálló polgárokat választottak a pénzügyi tisztségek ellátására. Ez a gyakorlat azonban nem sokáig maradt fenn, főként az adószedők esetében, akiknek nehéz helyzetük volt.

210 Jellemző erre Kafka József gyógyszerész panasza, aki 1827ben volt adószedő. Előadta, hogy az adót 24 ízben „tett cirkulációm által sem tudtam ekkoráig is inkasszálni; a taxából pedig már 12 ízben tett cirkulációm által sem tudtam többet 2000 váltóforintnál beszedni". Felmentését kérte a munka alól, mert özvegyként 4 gyermeket nevel és elfoglaltsága folytán „tetemes hátramaradásokat szenvedtem". A szolgálat alól 1828. július 9-én felmentették.

211 A tisztségeket - miután a választott hites közönség tagjait általában életfogytiglan választották - váltott rendben folyamatosan azonos személyek töltötték be. A tanács 1829. december 5-én magának a nagytanácsnak november 9-i bejelentésére támaszkodva állapította meg, hogy „a választott hites közönség által viselni szokott hivatalok is szinte olyan örökösök, mint a magisztratualis hivatalok, azzal az egyetlen megjegyzéssel mindazonáltal, hogy a subalternus tisztnek meghalása és önként való resignatióján kívül van még egy eset, amelybe annak hivatalát le kelletik tenni, ez pedig, amikor adószedőnek következik".

212 Éppen a terhes ímegbízatás és az erkölcsi helytállás ösztönözte Vecsei József néptribunt arra a javaslatra, hogy miután „valamely hivatalt csak úgy lehet a közönség javára folytatni, ha a tisztviselő szakadatlan energiával, tűzzel, buzgósággal viszi azt", ezért a „subalternus hivatalokra 2-3 évenként tisztújítások tartása" volna szükséges.

213 Mindezek után - a részletkérdések mellőzésével - a reformkorban fontosabb szerepet betöltő gazdálkodási tisztviselők munkakörét kívánjuk ismertetni.