Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A Választott Hites Közönség

1814 között stb.

89 Ezeknek az állandó bizottságoknak határozott feladatkörük volt és rendszeres üléseket tartottak, szemben az előre megállapított célból esetenként kiküldött bizottságokkal. A választott hites közönség (Electa iurata communitas) A választott hites közönség Debrecenben és több más városban a lakosság utcai hálózata alapján megválasztott testületként működött, amelynek szervezetét nagytanácsnak vagy külső tanácsnak hívták. Debrecenben ezt a szervezetet csak 1694-ben alakították ki, jogelődje egyszerűen „communitas" nevet viselt, de erről csak 1552 óta van tudomásunk. Elvileg mint a széles körű polgárság képviseleti szerve, a választott hites közönség hivatott lett volna a jogszabályok megállapítására, a tanács irányítására. Az élet törvényei azonban más irányban hatottak, másként rendelkeztek, mint az az elképzelés, amely az intézményt létrehozta. A nagytanács tagjai gyakorlatilag alsóbb tisztviselőkké váltak, akik a kistanács körébe tartozó szenátorok irányítása alatt főként gazdasági feladatokat hajtottak végre, míg az igazságszolgáltatáshoz, sőt a szorosan vett belügyi igazgatáshoz semmi közük sem volt. A választott hites közönség tartott önálló és a tanáccsal együttes üléseket. Az önálló üléseket „magános" üléseknek nevezték, s ezeknek a feljegyzései a főbíró elé kerültek, aki az ott elhangzott javaslatokat a tanács elé terjesztette. A magános ülések a XVIII. század végén kezdtek szervezettebbé válni, azóta, hogy határozottabb formát öltött magának a választott hites közönségnek a testülete is. A név - latinul: electa iurata communitas - már önmagában is az utcák lakosságának választójogára utal. Ennek a szervezetnek a kialakítását az a körülmény indokolta, hogy addig aránytalanságok voltak észrevehetők a kerületeken belül elhelyezkedő utcák között, és ebből kifolyólag több érzékeny sértődés származott. Viszont 1694 után minden utca meghatározott számú képviselőt küldött a nagytanácsba. Sokáig vallották - mint említettük hogy a városi önkormányzat legrégibb szerve a közgyűlés volt, aminek a helyét az újabb korban a külső vagy nagytanács foglalta el. Az a nézet is fennmaradt, hogy a közgyűlésen minden polgár megjelenhetett.

90 Ez a megállapítás Debrecen történetében nem igazolható, legföljebb az szögezhető le, hogy a nagytanács a városigazgatás kezdeti szakaszában nem jelentett konkrét szervezeti formát, hanem a falugyűléssel volt azonos. Az is csak a polgári forradalom vívmánya volt, amit Fényes Elek állapított meg, hogy a külső tanács minden érdemleges ügyet megtárgyal és jóváhagyás végett elé kell terjeszteni az ilyen ügyeket. Egyes országokban a külső tanácsnak valóban egyenlő hatalma volt a szenátussal, de ez Magyarország területén a reformkorban semmiképpen sem érvényesült, habár erről még az egykorú Palugyai Imre is írt.

91 Izgalmas lehetett az a harc, amely 1552 után az utcai önkormányzat visszaállítása érdekében folyt, valószínűleg a szenátussal, s végül is a választott hites közönség testületének megszervezésére vezetett.

92 A végeredmény semmiképpen sem jelentette a nagytanács hatáskörének bővülését, de legalább