Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Általános várospolitikai kérdések

Pecsétje" felirattal, a bélyegző közepén a városnak 1693-ban adományozott, de már 1600 óta hivatalosan engedélyezett címerével.

28 Az új városháza épületében az első ülés 1844. május 8-án zajlott le, amikor a tisztújításra nagyobb számú hallgatóságot is bebocsátottak a közgyűlési terembe. Ez alkalommal Vámossy Károly főjegyző örömmel köszöntötte a polgárságot azzal, hogy „reánk nézve, kik itt egybegyűltünk, kétszeres örömünneppé emeli a mai napot azon kedvező körülmény, mi szerént ma nyíltak meg előttünk e díszes teremnek ajtajai köztanácskozás végett. . . lm itt áll díszlő pompával az új Város Háza . . ."

29 Ez az új helyiségben elhangzott megnyitó azonban korántsem jelezte az osztályviszonyok és a tényleges hatalom gyakorlásának megváltozását. Az új épületben alapvetően ugyanazok az erők irányították a polgárság életét, amelyek korábban is: a város vezetősége ugyanazokból a rétegekből került a helyi hatalom legmagasabb polcaira, mint korábban. Ez a körülmény pedig korántsem támogatta a reformkor politikai átalakulásának irányvonalát. A magyarországi városok tekintélyét és az országgyűléseken elfoglalt helyzetét gyengítette az a körülmény - amint már korábban láttuk hogy az országgyűléseken elhangzott viták során az ellentmondások messzemenően nyilvánvalóvá lettek mind az egyes városok, mind pedig a lakosság széthúzó csoportjai, rétegei között. A viták a városi belszervezet körül lényegében abból adódtak - minden más látszat ellenére -, hogy ki gyakorolja az önkormányzati hatalmat, milyen legyen annak tartalma. Ezért minden vita erőteljesen várospolitikai problémává szélesedett, mihelyst egy kicsit is elkanyarodott a részletkérdések megtárgyalásán túl. Metternich maga állapította meg, hogy „a városok természetszerű irányzata oligarchikus, mely az idő és körülmények szerint demokratikus törekvésekben olvad fel: felfelé emancipálni akarják magukat, lefelé viszont az elnyomást gyakorolják. Állam akarnak lenni az államban . . ."

30 Ezért kívánták Bécsben - természetesen a nagyobb adó és gazdasági egyensúly érdekében - az alsóbb polgárságot erősíteni a városi patríciusokkal szemben,

31 amit mindenütt legjobban a királyi biztosok magatartása juttatott kifejezésre. A hatalom gyakorlása során a városi vezetés természetszerűleg éppen úgy saját gazdagabb polgárságának érdekeit képviselte - minden látszólagos kiegyensúlyozó törekvése mellett -, mint a vármegyék vezetősége. Az osztályérdekek képviselete személyekhez kötődött, akik viszont mindig valamely városi csoportnak vagy rétegnek adtak hangot. Mert tagadhatatlan, hogy a városok lakossága korántsem volt egységes sem vagyoni helyzete, sem jogi kiváltságai szempontjából. A különböző rétegek érdekei egymástól eltérőek voltak, ezért más-más volt politikai hitvallásuk is. A rétegek másmás termelőeszközökkel rendelkeztek, másként keresték kenyerüket, eltérő munkafeltételekkel dolgoztak, jogaik szinte összeegyeztethetetlennek mutatkoztak, emiatt gyakran összecsaptak egymással. Találóan állapította meg Cyimesi, hogy bár a városra a feudalizmus alapvető osztályellentéte, a földesúr és jobbágy közötti viszony nem volt jellemző, de helyette a társadalmi harc irányai „a kereskedőpatrícius-kézműves, céhrendszer-céhlegény, különösen pedig a szegény, többnyire napszámos, a munkából élő plebs és a teljes jogú polgárok ellentéteként jelentkezett".

32 A városi lakosság gazdasági érdekeit - kizárólag ökonómiai eszközökkel - átmenetileg még bizonyos fokig egyensúlyban lehetett volna tartani.