Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A külsősori taxások

szolgák, akik szerződéses viszonyban voltak a várossal megállapított évi bér fejében.

555 Ugyancsak évi szerződéses munkaviszonyban álltak megbízóikkal a cselédek. Ezeket nem mindenkor azonosan ítélték meg. Volt, amikor cselédnek kifejezetten a mezőgazdasági munkára ideiglenesen alkalmazott személyeket nevezték, sokszor minden olyan egyént, aki kisegítő szolgálatot teljesített akár a közületnél, akár magános személynél. Volt eset, amikor még az inasokat is cselédnek minősítették, holott a velük való bánásmód tartalmát, módszerét külön szabályok és céhkiváltságok állapították meg. A cselédfogadás az 1798. december 29-én alkotott városi jogszabály szerint egyegy évre vállalt szolgálatot jelentett, és ha közben engedély nélkül eltávozott, a gazdának joga volt a visszakényszerítésére.

556 1824-ben Debrecenben az alábbi cselédeket írták össze:

557 férfi 1298, nő 1144; hóstáton alkalmazott férfi 17, nő 63. „Heverő" férficseléd 63, nő 52. A szenátus rendeletére 1833. december 20-án a nagytanács összeíratta a cselédeket azzal a kiegészítéssel, hogy a cselédi szolgálatra alkalmas személyeket külön állapítsák meg; fel kell mérni, „mikép lehetne a cselédeknek erkölcseit jobbítani és erkölcstelenségeiket megzabolázni". Ugyanakkor kiadták a cselédrendtartást, amelyet 1844. március 23-án kiegészítettek. 1843. december 27-én elrendelték a cselédkönyv vezetését, amiből 3000 példányt kinyomattak.

558 A cselédek a gazdánál laktak, annak kenyerét ették, ahogyan akkor mondták. 1824-ben 69 férfit, 108 nőt számítottak cselédnek, akik közül 76 debreceni, a többi szabolcsi, szatmári, bihari, erdélyi, hevesi, pesti származású volt. A nemesek cselédeit nem írták össze.

559 A gazdagabb polgárok cselédeinek száma sokszor a háztartás ellátásának érdekében emelkedett magasra. 1824-ben Kis Orbán Istvánnak 13, Radl Józsefnek 7, Rickl Józsefnek 20, Dömsödy Gábor főjegyzőnek 9, Halmágyi Lajosnak 7 cselédje volt. Sokszor kiskorú gyermekeket alkalmaztak belső cselédnek, mint Auer András 1824-ben egy 14 évest leányt, vagy a mátai vendégfogadós Takács Mária 15 évest 1840-ben. A cselédnek minősülő alkalmazottak között viszonylag legkedvezőbb helyzetük a tanyákon élőknek volt, mert legtöbbször a gazdától távol élve, a munka nehézségeit szabadabb élettel tették elviselhetővé. Ezért egész családok költöztek a tanyákra. A kint élő juhászok, gulyások, kondások, általában a pásztorok életkörülményeit a munkafeltételek határozták meg, de szabadabban mozoghattak, s ha a csorda, nyáj nem kóborolt el és az állatállományról számot tudtak adni, nyugodtabb légkörben, függetlenül élték világukat. Közöttük különböző elnevezésű személyek találhatók, mint a talyigások, akik a legfiatalabb beosztású bojtárok soraiból kerültek ki, de mások is.

560 A kereskedelem kibontakozásának legnagyobb nehézségei közé tartozott az országutak, dűlőutak, mezőgazdasági termelőterületek vízhálózatának fejletlensége, egészen elmaradott volta. A közlekedési hálózat kiépítésének feladataival már korábban is foglalkoztak, de valójában csak a reformkor gazdaságpolitikája ismerte fel, hogy a közlekedési hálózat minden irányú fejlesztése milyen fontos feladat. A gazdasági fejlődést fékező tényezők között említendők a rossz földutak, a belvízlevezető árkok hiánya, a szállítóeszközök kezdetlegessége, a hidak, átereszek elmaradottsága.