Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A külsősori taxások

ság oly értelmű jelentést terjesztett a tanács elé, hogy „amidőn a belső polgárok annyi, rajtok öszvecsoportozott közönséges terhek hordozása alatt öszve rogynak és erejekbe s tehetségekbe leverettetnek, legalább ezen ingyen élő és tsupán magok hasznokat kereső hóstátiak" fizessék meg a 6 vFt taxapénzt. A javaslattal ellentétben a tanács 1826. április 17-én 8 vFt-ban állapította meg a taxa összegét, amelyet május 10-én 4 VFt-ra kellett mérsékelniük.

529 A különböző intézkedések időnként kemény nézeteltérésekre vezettek. A Hatvan utcai adószedő, Kontz Gergely 1827. október 29-én jelentette, hogy munkája közben a hóstátiak elkeseredetten szálltak szembe vele és kizárólag a szenátus utasítására történt hivatkozás miatt álltak el a nyílt összeütközéstől. Később megbánták magatartásukat, kijelentve: „bár soha ne lett volna az ő felrezzenések s bár azok a lázzasztók, kik ebben eszközök voltak, örökre elvesztek volna".

530 A kérdés megoldásának további menete során Komlóssy Dániel országgyűlési követ a helytartótanáccsal tárgyalva hosszasabb vita után - 1828. február 28-i jelentése szerint - meggyőzte a helytartótanácsi consiliariust, hogy a jövőben a taxások 16 napszámot (robotnapot) teljesítsenek; ezt a napszámot kell „radicaltatni, a város ahhoz vetheti a hátát és van arra jussa, mint földesúrnak, hogy a dologtehető külsővárosi lakosokkal akár favágásban, akár kaszáitatásban, akár másban a 16 napiszámot in natura ledolgoztassa", és a munkaképtelenekkel külön megegyezzen. A tanácsos kijelentette: „van a magistratusnak iurisdictioja s activitasa mindazokat megzabolázni", akik nem engedelmeskednek.

531 A tanács valóban börtönre vetett több hóstáti lakost a 16 napi munka megtagadásáért, sőt a királyi biztos közbenjárása ellenére 1828. június 25-én megtagadta szabadon bocsátásukat azzal, hogy a letartóztatott személyek közül egyesek „azt declarálták, hogy ők földesurat esmérni nem akarnak,. . . ezáltal rossz példaadásokkal a több hóstáti lakosokat is az engedetlenségre ingerelnek". Az egyik „lázító" Szökött András volt, akiért felesége egyhónapi börtön után járt közbe a királyi biztosnál, végül a tanács 1828. július 5-én szabadon bocsátotta. 1828. december 10-én oly értelmű megegyezés született, hogy a napszám teljesítésének kötelezettsége mindenképpen fennmarad, de a megváltási összeg alkalmazkodik „az ezen városban mások által is fizetett piaczi napi bérhez". A megváltási díj fejében ugyanis a tanács napszámosokat vehet fel.

532 Az új soriak közös ügyeinek intézésére ettől kezdve valószínűleg valakit megbízottként választottak, miután az ott élőkkel személy szerint a tanács nem foglalkozott. 1829. január 22-én Garai András többedmagával adott át egy kérvényt a nyilvántartásukkal megbízott esküdteknek, majd a későbbiek során hasonló esetekben mások jártak el. A foglalkoztatásuk nemeit 1829. február 11-én határozták meg: utcák egyengetése, árokásás, csatornatisztítás, építkezésekkor kisegítő tevékenység, erdőkben fasinagyűjtés, kaszálás. A munkák elszámoltatása a külsővárosi gazda feladata. Minden új sori gazda kezébe „robotkönyvet" adtak 1829. június l-e óta, abban a teljesített napszámot ők, a városgazdánál vezetett nyilvántartásban pedig a városgazda tartották számon.

533 A munkától elmaradt taxásokat továbbra is keményen megbüntették. 1831. június 15-én külön bizottságot szerveztek annak az eljárásnak kidolgozására, amellyel féken tarthatják az új soriak ellenállását a tanács intéz-