Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Debrecen jobbágytelkei

varos ház; 1 kisebb és 1 nagyobb ól; 1 léces góré; 1 vasas szekér; 4 ló, 1 tinó, 1 ökör. Tóth Mihály macsi tanyáján 3 szobás ház volt, felszereléssel együtt. Nádasdi András kadarcsi tanyáján három épület állt. Kevesebb felszereléssel alakították ki az erdei tanyákat, ahol a házak építését az erdőpusztítás miatti félelem folytán a tanács legtöbbször megtiltotta.

333 Debrecen jobbágytelkei Debrecen város által szerzett birtokok között voltak olyan falvak, amelyekben a város tulajdonába több úrbéres viszonyban álló jobbágytelek tartozott. Ilyen birtokokat élvezett a város Sámsonban és Szováton, amelyek felett más részbirtokosokkal együtt joghatóságot gyakorolt.

334 Az úrbéres jobbágyság és zsellérség a rendi korszakban alapvetően azonos osztályt képviselt; mindenkit felölelt, aki a nemesi és polgári kereteken kívül állt. Tagadhatatlan, hogy mind a jobbágyok, mind a zsellérek között kimutathatók a gazdasági különbségek, hogy a rendi értelemben vett egységes „paraszti" osztály rétegekre bomlott, de a földesúrral szemben a kötelezettségeik egyaránt teljesítendők voltak. Az 1767. évi úrbéri rendelkezés országosan megszabta az úrbéreS jobbágyföld terjedelmének alsó határát, megállapítva, hogy egy-egy községben milyen nagyságú területre terjed ki a jobbágy telki állomány, milyenre a zsellérlakta föld. Szabályozták a jobbágytelek tartozékait is: a házhely után járó földet, illetve telkiföldet, a szántóművelés alatt álló területet, a legelőt. A zsellérek házhelyet kaptak, míg az elhagyott telkek megművelése a falu közösségét illette. A jobbágytelki állomány nagyságát azonban a földesurak nem akarták elismerni, emiatt többször felmérték a területet. Hiába rögzítették térképen a birtok mértékét, azon igyekeztek változtatni. A telki állomány kedvezőbb alakításához már csak azért is ragaszkodtak, mert 1790-től kezdve egyedül a földtulajdon maradt a jobbágy kizsákmányolásának forrása.

335 A jobbágyok szolgáltatásai Debrecen két községében eltértek az országos gyakorlattól, mert a telkeket általában bérlet formájában hasznosították. A földesúr a gazdaságon kívüli kényszer eszközeivel is rendelkezett.

336 Debrecen földesúrként közvetlenül egyik faluban sem tartózkodott, hiszen a tulajdonjog a város vezetőségét mint jogi személyt illette meg. A testület operatív feladatokat egyik faluban sem oldott meg, hanem többszörös áttétellel kormányozta a területen levő jobbágytelkek felhasználását. A szenátusnak saját kebelében tanácsnoka volt, aki közvetítette a városi határozatokat, majd ellenőrizte azok végrehajtását. A reformmozgalmak időszakában a haladó szemléletű politikusok már az 1830-as években arra törekedtek, hogy a jobbágy a birtokában levő telki állományt szabadon adhassa el, a földesúri tulajdonjog fenntartásával. Ezen túlmenően az örökölt vagy szerzett vagyonával való szabad rendelkezés jogáért is harcoltak.

337 Az 1832/1836. évi 6. tc. kimondotta, hogy „csak akkor lehet a földesúr örökös, ha a jobbágy gyermek és testamentum nélkül hal meg", különben a telek utódjára száll át. Az ország különböző területein, különösen a városokban, a XVIII. század óta megfigyelhető volt az a folyamat, hogy az úrbéri földek egy részét - természetesen a tulajdonjog fenntartásával - bérletek formájában a földesurak átadták a jobbágyoknak. Ez volt a helyzet Sopronban az irtvány-