Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

Kevés időt érhet csendes alig lehet uy Biró hivattatik Váradi Basátul

c kinek nem személye de Pénze kivántatik, Holot ezer Tallér honoráriumban Basának igértetik. Azon kivül két száz Tallér mint tavaly járt tőlle el engedtetik. Augustus Egy hitván Görög

d is Generálist futtya, rajtunk nagy summát kivan, Rabságot mi értünk, hogy szenvedet volna bennünket be vádolván Két száz Tallérokban ilyen nagy summában kételen meg alkuván, Meg attuk fizettük, sőt hogy elszabadul husz Tallérral meg toldván, Még is Székelyhidban mint erős fogságban Emberink ot tartatnak, Collegiom Pénzit ki két ezer forint egyel többet kivánnyák. Az Kapu szám után való fizetést

e is bőven rajtunk meg vonták. Lássuk mit czelekszünk addig Emberinket onnét el nem bocsáttyák. Mit tucz tehát tenni kinek könyöregni senki nem szán tégedet, Erdély reméntelen, maga is erőtlen kivánnya czak pénzedet, Valamint s valahogy de kételenséggel meg igirtük ezeket. Mig mind egy fillérig nem tellyesitettük ot czigáztak bennünket. Meg czelekedhetted, ám végben is vetted Boldvay szándékodat Debreczen Várossán ennek is Lakossán, ki tölthetted bosszúdat, Az Német már nem bánt, sőt te veled fen lát, kedveltetted magadat. De el hidgyed Isten nem szenvedi könnyen, s meg fizeti dolgodat. Az idők forogván. Urak discurálván Tiszántúl meg egyeztek, Sz. Jób alá menni, ottan sokat nyerni, magokban elvégezték. De Isten hirével, nem jöttek jó viggel, s meg pártoltak Németek. Hol semmit nem nyertek, széllel el oszolván, hyaban vissza tértek

f De Barkóczy István, Debreczeni Quartélyt miben állyon hogy tudgya Az ő Katonáit s az Czáki hadait az Tóczóhoz szállittya.

8 Elégséges Élést Bort Árpát Kenyeret, hust vigyenek kiáltya. Az Szőlős Kerteket adgyunk mind eleget, ugy meg oltalmazhattya. Ezzel kitelen vagy az mit adhacz csak adgy, mert különben nem tehet. Mind kertben mezőben it az kerületben mert nagy károkat tehet. Az Bort bőven horgyad, azt jó szóval adgyad, ugy őrzi meg Szőlődet. Ám egy hajdú lopót, kiért meg fuladot, egy nagy fűzfán szenvedet. Jegyzetek: a) Célzás Bartha Boldizsár ugyan ez évből való krónikájára: „Elkezdetik ez Esztendő is sok rémítő hírekkel." b) Dobozi II. István főbíróról van szó. c) Kucsuk Mehmed váradi pasa. d) Bodvai Márton székelyhídi kapitánynál panaszolta be a várost alaptalanul a krónikában írt személy, hogy a városi tanács jogtalanul ítélkezett felette. e) Amikor 1660-ban Várad török kézre került, Debrecenre mint új hódoltsági területre ugyancsak több adót vetetettek ki, 1662-ben az összeírt kapuszám - porta - után 20 000 tallért. f) Szent Jób várának sikertelen ostroma után. g) Barkóczy István ónodi várkapitány a váradi török fogságában levő öccséért kezességet vállalni nem akaró Debrecent fenyegette meg. Kiad.: Mata János jegyzeteivel és tizenkét fametszetével ellátott szöveghű közlésében (Budapest, 1943) 35., 46-47. old. M. Gy.