Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

lakókkal együtt egy és ugyanazon szabadságokkal és jogokkal éljen és örüljön azoknak. Ezeket Ti az isteni és főként az emberi jogok ellenében kényszeríteni igyekeztek, hogy mindenfajta terheiteket és szolgáltatásaitokat vállalják, mintha még mindig a Ti javaitokban joghatóságotok alatt élnének a városunk nyilvánvaló kárára (Emiatt megparancsolja az összes földbirtokosoknak és királyi — fejedelmi - alkalmazottaknak, hogy a Debrecenbe menekült jobbágyoktól ezentúl ne szedjenek földesúri adót és azokat kétszeres teherviselésre ne kényszerítsék.) Jelzete: Hajdú-Bihar m. Levéltár Debrecen városi különböző tartalmú iratok. 46. sz. Közölte: A hatszáz éves Debrecen. 38. M. Gy. Ford. M. Gy. 37 A XVI. század elejétől századokon át fennállott jogszokás volt Debrecen város polgári és büntetőgyakorlatában az ún. bírói megkövetés. Az alperes fogadalmat tett fogadalma megtartására, különben pénzbírságot fizetett vagy megbüntették. < 1569. április 3. ...1569 Anno. Sabbato Palmarum: Az minemű dolog az felylyül elmúlt napokban Vígkedvű Márton között és az szováthi Pap János között előtt vala, itt mielőttünk abból a dologból, hogy az Pap János felesége akarván az urára Vígkedvű Mártonnal is bizonyítani. Kis Pap János ilyen okból nem akarván tanúságban bevenni, hogy mivel gyilkos volna, mert Kispál Gergelyt ő ölte volna meg és azért nem akarja hitit meghallani, ez szó ellen Vígkedvű megfogtatván Pap Jánost, órnak és órtársnak nevezte, kit hogy reá is rakta, úgy fogtatta meg, mely dolog felől egy néhány bizonságokat állatván Márton deák és az Pap János dolga, az kinek Vígkedvű Márton mondta és mégis tartata, jó részre kitetszvén, de fő fo Uramék közikbe támadván és Vígkedvű Mártont az békességre és megkövetésre reábirván és reá hajtván, hogy az, aminek Pap János mondotta, azaz hogy gyilkos volna, itt mi előttünk Vígkedvűt, az mint eleiben adattatik az követésnek módja, megkövesse, ki is ilyen módon követé meg: lm értőm, úgymond, hogy az tanúk megvallásából megtetszött, hogy minden háborúnak és veszedelemnek, az ami Kispál Gergelyen essött, akkoron én voltam fő oka és én miattam indulhatott, azért kérlek jó Márton Uram, hogy az Istenért énnekem megbocsáss az, kinek mondottalak, mert im értőm, hogy nem kellött volna mondanom, és ennekutána mindönött és minden keresztyén atyafiak között úgy hordozom az ő keg. nevét, mint jámbor, tisztességös keresztyén attyafiúnak. Mely követségöt (megkövetést) Vígkedvű Márton tőle elvevén és neki megbocsátván, viszont ő is megköveti Pap Jánost, hogy ő is neki megbocsásson Istenért stb., stb. . . . Kiad.: Koncz Ákos: Debreczen város régi büntetőjoga (Debrecen, 1913) 34-35. Jogtörténetírásunk az ehhez hasonló bírói eljárást feltételes ítélkezésnek nevezi; ez tulajdonképpen a sértett és sértő fél bíró előtti kibékülése. M. Gy.