Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

Debrecen egyik legjelentősebb ipara már a XV. században a bőripar volt. A varga céh régi szabadságait és kiváltságait erősíti meg Enyingi Török János, a város akkori földesura és intézkedik a debreceni vásár rendjéről. 1560. április 7. Mi, Enyingi Török János, Hunyad várának örökös ispánja etc. emlékezetére adjuk e levélnek rendiben, megjelentvén akiknek illik, mindeneknek, hogy mi az mi cselédünk közzül való bizonyos Urainknak kérésökre az egész Debreceni Varga Mestereknek képökben, mind hozzánk bocsátván s mind penig meghalgatván az ő supplicatiójukat az ő privilégiumok és régi szabadságok felől: megengedvén mi azt a mi bő adakozásunkból, amellyel élőnk a mi alattunk valókhoz adajok (így!) és engedejök (így!), hogy a miképpen az ő Céhöknek szabadságukban és privílágiomokban vagyon: teljességgel senki bárány bőrt és egyébféle bőrt is valamelyek a vargamesterséghez illendők, egy arany forint alatt avagy egy arany forintig vasárnap hosszú harangozástól fogva mind estvélig és hétfő napokon délig a piacon és háznál ő ellenek megvételre való merészségét magának ne merjen venni. Hogy ha valaki vakmerőségből venne és szerezne, a varga mesterek az olyan vött bőröket, ha megtalálják legyen szabadságok, hogy elvehessek, felét annak a vásár bíráinak adván, felét penig a magok számára megtartván.Továbbá hogy teljességgel senki vagy kivül való vagy valaki egyéb avagy a piacon munkálkodó vargák közül avagy házoknak (kivévén a szabad vásároknak idejét) semmi időben el ne adhassák, a melyeket hogyha a varga mesterek megtalálnák elvegyék: a melynek felét a város bíráinak adják, felét penig magoknak megtartsák az ő társaságokban való mesterekkel együtt. így ennek utánna is mindenkor báránybőrt és egyébféle bőrt is a mely a varga műhöz illendő egy arany forint alatt avagy egy arany forintig hétfőtől fogva egész hetedszaka mind vasárnapig és mind tizenkét óráig senki a kalmárok közül avagy mívesek és szűcsök közül ebben a mi városunkban Debrecenben venni ne merjen, melyeket ha a varga mesterek megtalálnak, hatalmok legyen az elvételre és egy részét a mi udvarunkban hozzák, a másik részét penig a közönséges társasággal együtt maguknak megtartsák. Annak fölötte semmi külső ember avagy ennek a mi városunknak Debrecennek lakosa vagy kalmár avagy akárminemű műves avagy valakik egyebek a piacon munkálkodó vargák közül avagy háznál, avagy sátorban avagy sátoron kivül (kivéve a szabad vásároknak idejét) semmi időben sarukat el ne adhassanak, a melyeket a varga mesterek ha megtalálnak elvegyék és fél részét a mi udvarunkban hozzák, a másik fél részét magoknak megtartsák. Sőt adjuk és engedjük és örökké az ő szabadságokat a mi levelünknek erejével és bizonyságtételével és a mi pecsétünkkel és a mi kezünknek alája való Írásával megerősítjük és confirmáljuk. Költ e mi városunkban Debrecenben Szent Dorottya nap után való vasárnapon ezerötszáz havtanegy esztendőben, Enyingi Török János tulajdon kezével.