Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

Kiad.: A debreceni református Ispotály története 1529-1929. Herpay Gábortól (Debrecen, 1929). Melléklet. 22-23. Közölte: A hatszáz éves Debrecen i. m. 319-320. M. Gy. 31 Oláh Miklós püspök az ország legnagyobb részét beutazta. Nagyvárad és Debrecen városias voltáról, gazdagságáról így ír: 1536 Erdély és a Tisza közt elterülő Magyarország ... A Tisza, Szamos, Debreczen és a váradi hegyek közti vidéket Nyírköznek nevezik. Legnevezetesebb helységek: Király-Darócz, Domahida, Nagy-Károly, Nyír-Bátor, Káló, Margitta, Kraszna-^Béltek, Székelyhíd, Böszörmény, Guta, Szalárd, Esztár, Szántó. Ezekről keletre, Nagy-Várad püspöki székhely. Székesegyházában Szent László király és Zsigmond császár sírjai láthatók, melyeknél éjjel-nappal Dávid zsoltárait éneklik. Vára rendkívül erős. A Thurzó Zsigmond püspök által épített paloták mindmegannyi remekművek, mindezeknél nevezetesebb azonban Szt. László királynak óriási lovasszobra. Nagy-Váradot északról a Bánffi-Hunyad és Sebes közelében eredő Sebes-Körös, délről pedig a Pecze folyócska érinti. Közelében vannak: Bihar, Püspöki és Mező-Keresztes városkák. Váradtól nyugatra óriási rónaság terül el, itt találjuk a gazdag Debreczent, melynek hat országos vására és kiterjedt marhakereskedése van. Ismertem itt egy Bíró Gáspár nevű gazdag polgárt, kinek 10 000 eladó ökre volt. A lakosok nádat, tüskéket és messziről ideszállított fát használnak tüzelőszerül. Debreczen közelében vannak, Angyalháza, Hosszúpályi (Ostupal), Nádudvar és egyéb helységek. Kiad.: Nicolai Olahi, Hungária et Atila, Bécs, 1763. évi kiadás alapján Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. (Budapest, 1891) 544-45. Ford.: Szamota István 32 Debrecen város Ferenci Péter bíró idején hozta első szervezeti szabályrendeletét, amely a tanács (senatus) és a választott hites közönség (communitas) összetételéről és a bíráskodás alapjairól intézkedett. 1552. április 24. A tanács teljes ülésén elhatároztatott. Szent György vértanú ünnepén, hogy mind a felső, mind az alsó városi kerület tizenkét esküdtet válasszon, hogy minél szabadabban és alkalmasabban állhassanak a város szolgálatára és hogy hivatalukban törvényesen működhessenek: Az egész tanács határozattal kimondja, hogy a körülmetélés ünnepén (újév) azok a tanácsosok, akik Szent György vértanú ünnepén a bíró választására jogosultak és azon kötelesek megjelenni, megbízólevelet nyernek, a többiek végül a korábbi gyakorlat szerint jelenjenek meg kötelezettségeiknek megfelelően.'