Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György

önként és titokban vállalta az adófizetést a töröknek, hogy ezzel legalább életüket mentsék a lakók, amint ezt 1552 végén a váradi kapitány és bihari főispán jelentésében olvashatjuk. 1566-ban Gyula és Bél várának elfoglalása után Bihar megye déli részét is hódoltatta a török, ugyanakkor Szabolcs megyébe is mélyebben benyomult. A fent soroltakon kívül újabb 31 település lett hódoltsági adózóvá. 1571-ben, a speyeri szerződés megkötésének évében, 31 bihari helység hódolt, mind a szolnoki szandzsák debreceni náhie-jéhez osztva. A török terjeszkedése Biharban csak a tizenötéves háború folyamán szűnt meg, amikor is Borosjenő várának visszavételével a megye majdnem egészen kikerült a hódoltság alól. Területünk nagy árat fizetett ezért az időszakos szabadulásért. Jóformán minden települése elpusztult vagy legalább időlegesen elnéptelenedett. A szabolcsi részekről 1589-ben huszonhat mezőváros és falu tartozott a hódoltsághoz és oda tartozott Debrecen is. A hódoltsági adó vállalása nem hozott biztonságosabb életet; 1573-ban például a gyulai bég egész területünket végigpusztította. A legnagyobb csapást a török oldalán harcoló krími tatárok 1594. évi betörése jelentette. 1594 és 1598 között huszonnégy település pusztult el, illetve vált néptelenné. A megtizedelt lakosságot az 1577., majd az 1585. évi pestis is jelentősen megritkította. A jobbágyság terheit külön súlyosbította az, hogy a magyar földesúr és az állam a hódoltsági területről is beszedte az adót. Szalánczy István írta le: „soha csak egy falu sincs, kit a török egyedül éppen bírna, hanem minden falunak vagyon magyar ura is .. ." A XVI. század végére Biharban a birtokviszonyokban jelentős változás állott be, az egyházi nagybirtok jóformán teljesen megszűnt. Nagybirtokos egy van, Bocskai István. Nagykereki uradalmához öt falu tartozik. A szabolcsi részen a legnagyobb birtokos Báthori István, az övé Böszörmény mezővárosa is. Debrecen földesura enyingi Török István, négy faluban van még részbirtoka. A tokaji várnak a század második felében 10 helységben vannak tartozékai. Szabolcs megye déli része különben 1600 után hosszabb ideig elhagyott hódoltsági terület lett, ahová a dikátorok - az adószedők nem is tartják érdemesnek elmenni. A vidék természetes gazdasági, művelődési központja továbbra is Debrecen. A három országrész határán álló város három felé adózik, hogy a hatalmasságoktól, meg a portyázó török, magyar és császári végbeliektől viszonylagos háborítatlanságot biztosítva fejlődjék, erősödjék. A város ebben az időben szerzi meg az első nagyobb területeket a török által elpusztított falvak határában. Három vármegye fenyegetett népessége számára jelenti a nagyobb biztonságot, így nagyarányú a bevándorlás a városba. Debrecen ipara, kereskedelme - a jelentős távolsági kereskedelemmel - biztosítja a nehéz anyagi terhek mellett is az állandó gazdasági fejlődést. Jelentősebb lélekszámú település még Nádudvar, Szoboszló, Böszörmény, Szovát és Polgár. Területünk fő terménye a búza, azután a rozs, emellett egyes falvaknál jelentősebb az árpa és zab termesztése is. A termés, néhány települést leszámítva, csak a vetőmag- és kenyérgabona-szükségletet fedezte. Adataink viszont igen nagymértékű állattartásról, elsősorban juhtartásról szólnak. Úgy tűnik, hogy bizonyos településeken (pl. Polgár, Szentmargita, Nánás) a jobbágyok többségének a juhtartás volt a fő megélhetési forrása, s közöttük is sok család gabonát éppen csak házi szük-