Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

VII. A népi demokrácia megszületése és a második proletárdiktatúra győzelme. Összeállította: Mervó Zoltánné

Másodszor szálljon szavam azokhoz a magyar katonákhoz, tisztesekhez és tisztekhez, akik már alakulatokba osztva részt kérnek a németek elleni harcban, mintegy bizonyítékát adva annak, hogy Magyarország is ki akarja venni a részét az emberi szabadságért harcoló nemzetek sorában a demokrácia mellett, a német hadsereg tönkreverésében. Tisztelt Főispán Űr! Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Ennek az ősi magyar városnak már nagyon sokszor jutott a történelem folyamán a jóból is, de a rosszból is a maga része, de ahogy ma össze van törve és kifosztva a háború és annak következtében, nem hiszem, hogy példa volna rá. Soha nehezebb körülmények között még nem vették át ennek a városnak a vezetését, soha nagyobb gondja még nem igen akadt egyetlen polgármesternek, illetve városi vezetőségnek sem, amilyen a jelenlegi. De ennek dacára mi hisszük, hogy a törvényhatósági bizottsággal karöltve meg tudjuk oldani feladatunkat. Munkánk elvégzéséhez első helyen segítségül hívjuk a magyar Kormányt, a Főispán Urat és a törvényhatósági bizottság tagjait, amelynek összetétele már is biztosítéka annak, hogy vállalt feladatunk sikerre is vezet. A törvényhatósági bizottság, mint ahogyan említem, összetételében az, amelyre támaszkodnunk kell, mert hiszen itt a két munkáspárt, a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrat Párt a zászlójuk alá tömörült hatalmas tömegek munkájával kell, hogy felépítsék ezt a várost, míg a Független Kisgazda és Földmíves Párt és a Nemzeti Paraszt Párt ehhez az ipari munkához az életet jelentő kenyeret adja meg, termel a földön és munkája nyomán élet fakad, a Demokrata párt pedig a tisztességes kereskedelem kézbevevésével járul hozzá ehhez a munkához. Ez a város, leszámítva egy egész kis réteget, dolgozó, küzdő emberek települési helye, ahol szervesen kapcsolódik egybe a város ipari és földművelő népének a munkája. Ezeknek az erőknek az összefogása tud majd ebben a városban jó szociálpolitikát, egészséges, olcsó lakást, jó utakat, nemcsak a belvárosban, hanem a kertségekben is teremteni és ez az erő keres majd módot is arra, hogy igazságos adózás, a város kultúrájának emelkedése a demokrácia jegyében történjék és ezeknek összefogásából kerekedik azután egy szebb és emberségesebb élet. Össze kell fogni ebben a nagy alföldi metropolisban az iparosnak és a földet munkálónak. A föld: terem. A gép: termel. A földre dolgozó emberek verejtéke csurog, a gépre nagyon sok esetben a munkásvér tapad. A föld és az ember, a gép és az ember együtt: az élet, de ha a föld megmunkálója és a gép kiszolgálója összefog: az élet mindenkié lesz . . . Az új demokratikus Magyarország jelenlegi fővárosában a Városházán is demokráciát kell teremteni. Ki kell nyitni a városháza ablakait, hogy az újjászületett demokrácia márciusi szabadságszellője behatolhasson, új életet vigyen be a közéletbe, egy tisztultabb, emberibb, becsületesebb gondolkozást. Ki kell szárítani azt a nyirkot, amely ott lerakódott, de nemcsak a falakra, hanem az emberek lelkére is. Űj szellemet kell bevinni a város tisztviselő karába is. Meg kell értetni az emberekkel, hogy a város közönségének a dolga az első, megadni a tiszteletet mindenkinek, hogy azután tiszteletet is kaphasson. Munkát kérünk és követelünk mindenkitől, fokozottabb munkát, minden erőt beleadni a munkába, mert csak megfeszített munkával hozható helyre ennek a hazának, közelebbről ennek a városnak a felépítése, amelynek során a város tisztviselő társadalmának is ki kell vennie a részét ...