Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

VII. A népi demokrácia megszületése és a második proletárdiktatúra győzelme. Összeállította: Mervó Zoltánné

9. Vissza kell állítani és széleskörűen alkalmazni kell az esküdtbíráskodást. 10. Biztosítani kell a teljes vallásszabadságot. 11. A sajtóból, az oktatásból, a kultúrából, a közéletből ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, a faji és nemzeti gyűlöletet.. . (A továbbiakban a földreform megvalósítására, a gazdasági élet helyreállítására, szociálpolitikai intézkedésekre, külpolitikai kapcsolatokra utál a program s végül az elkövetkezendő feladatokat határozza meg.) VI. A Magyar Kommunista Párt felhívja az összes demokratikus pártokat, szervezeteket és csoportokat, a Független Kisgazdapártot, a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Parasztpártot, a szakszervezeteket, a parasztszövetséget, a partizánosztagokat, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front bizottságait és tekintet nélkül pártállására minden magyar hazafit, hogy foglaljanak állást e program mellett, melyet a kommunista párt a magyar nép elé terjeszt, mint a nemzeti összefogás és a nemzeti megújhodás alapját. Célunk: a haza megmentése! Harcba hívjuk a nemzetet e program megvalósításáért! Néplap, 1944. november 30. Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja. A Magyar Kommunista Párt javaslata. Kiadva: Felszabadulás 1944. szeptember 26—1945. április 4. Szikra, 1955. Budapest. 170—176. lap. M. Z.-né 267/a. 1944. december 1. Dr. Révész Imre püspök, megbízott tankerületi főigazgató bizalmas utasítása a debreceni tankerület tanszemélyzete számára. (Üdvözli a pedagógusokat abból az alkalomból, hogy újra megkezdhetik a tanítást s az új idők új szellemének megtelelő magatartást vár a pedagógus társadalomtól.) . . . A magyar köznevelés és közoktatás minden munkásának tisztán kell látnia azt, hogy a mostani világháború közelgő befejeződtével hazánk és népünk életében sokkal mélyrehatóbb változások fognak együttjárni, mint aminőket 1918-i összeomlásunk hozott magával. Minden tanár és tanító gondolja meg, hogy az iskolát ezrek figyelik, reménykedő és gyanakvó szemek; gondolja el, hogyan nő meg kiejtett szava a szülők körében s hogyan torzul el akárhányszor a tanulók tolmácsolásán át még nyugodtabb időben is. Éppen ezért minden tanár és tanító, rendkívüli felelőssége teljes tudatában, gondosan óvakodjék attól, hogy növendékei előtt a mai helyzetet, akár csak puszta célozgatásokkal, hangulatkeltéssel is, valami epizódszerű rövid közjátéknak tűntesse fel, amelynek elmúltával lényegileg éppúgy, a megelőző társadalmi és politikai rend, az eddigi magyar közszellem fog visszatérni, mint ahogyan az 1919. augusztusától kezdve történt. Az ilyen beállítottság maga éppen elég volna arra, hogy a mai helyzetben minden tanítói és nevelői munkát lehetetlenné tegyen, iránta a sorsunk irányítását ma és a jövőben kezükben tartó külső és belső tényezőkben teljes bizalmatlanságot ébresszen. Tisztán kell látni azt is, hogy a letűnt, illetőleg az országnak még meg