Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

VII. A népi demokrácia megszületése és a második proletárdiktatúra győzelme. Összeállította: Mervó Zoltánné

takozás csakis a Szovjetunióval szorosan együttműködő politika mellett oldható meg. A Debrecenben megválasztott kormány programjának végrehajtását ez azonos volt a MNFF programjával - Hajdú-Bihar megye baloldali erői segítették. De az erők fokozatosan szétváltak egymástól. A koalíció jobboldala a reakciós gondolkodású személyeket, csoportokat tömörítette, elsősorban a kisgazdapártban; ugyanakkor 1945. tavaszától kezdve fékezte a kibontakozást a szociáldemokrata vezetők ingadozása is, akik a kommunistákkal szembeni bizalmatlanságuk és féltékenységük következtében sokszor a jobboldali erőket segítették. A nemzeti bizottságok az új demokratikus központi államhatalom szilárd támaszainak bizonyultak. Minthogy népi demokráciánk e korszakában pártközi, koalíciós alapon működtek, a nép közvetlen összefogását testesítették meg és 1945 januárjától az állami élet minden ágazatának munkájánál aktívan közreműködtek, akár politikai, akár gazdasági vagy kulturális feladatokról volt szó. Ugyanakkor hozzájárultak a társadalmi erők mozgósításához is, a különböző tömegszervezetek révén. Újjáéledt a szakszervezeti mozgalom, amely a kommunisták és szociáldemokraták együttműködése jegyében bontakozott ki. A munkások spontán kezdeményezésére szervezték az üzemi bizottságokat. Aktív munkájuk nyomán indult meg az üzemekben a romok eltakarítása, a termelés megindítása. A földreform megvalósulásával, Magyarország teljes felszabadulásával új korszak kezdődött, új feladatok kerültek előtérbe. A nemzetközi viszonyok alakulása, a szocialista és kapitalista tábor létrejötte válaszút elé állította a koalíciót; el kellett dönteni, hogy az ország a munkásosztály vezetésével előre haladjon-e a megkezdett úton, vagy engedjen a reakció nyomásának. A helyzet az 1945 novemberi választások kisgazdapárti győzelme után még inkább kiéleződött. A baloldal továbbra is elsőrendű feladatának tekintette a lerombolt ország újjáépítését, a gazdasági helyzet konszolidálását, a demokratikus vívmányok megvédését. 1946 januárjától az MKP sürgette az igazolási eljárás befejezését, a közigazgatás megtisztítását a reakciós elemektől, a stabilizáció előkészítését. E tervek megvalósítását támogatták a demokratikus pártok, s azokon belül a szervezett munkások. 1946. március 5-én a Baloldali Blokk megalakulásával a küzdelem tovább folytatódott s végül is a gazdasági stabilizáció megteremtésével, a „jó forinttal" ért véget. A nyugalom időszaka nem tartott sokáig. 1947. első napjaiban a rendőrség a köztársaság ellen irányuló fasiszta összeesküvést leplezett le a Független Kisgazda Párt vezetésével. Debrecenben a két munkáspárt és a szabad szakszervezetek közös harcot folytattak a reakció ellen. A támadást siker koronázta. Ennek köszönhető, hogy az MKP 1947 májusában már a tömegek elé tárhatta a 3 éves terv programját, a bankok államosításának ügyét. Az augusztus végén lezajlott országgyűlési választások a baloldali erők összefogását, a reakciós jobboldal visszaszorítását eredményezték. Megindulhatott a küzdelem a munkásosztály egységéért, ami a Szociáldemokrata Párt jobboldalának elszigetelése, az akcióegység megteremtése után 1948 júniusában a két munkáspárt egyesüléséhez vezetett. Ezzel lehetővé vált, hogy a munkásosztály a demokratikus átalakulás befejezésével utat nyisson a szocialista forradalom kibontakozásához, a proletárdiktatúra győzelméhez. 1948 a parasztsággal szövetségben álló munkáshatalom megszilárdulásának, az ifjúság egysége, a