Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

VI. Az ellenforradalmi rendszer 1919-1944. Összeállította: Ujlaky Zoltán

1935. május 11. Tüntetés a debreceni Munkásotthonban Jelentem, hogy a Magyarországi Építőmunkások Szövetsége debreceni csoportja 1933. május 10-én este V28 órakor a Munkásotthonban nyilvános gyűlést tartott, ahol kb. 350 szervezett építőmunkás vett részt. A gyűlés alatt úgy a felszólalók beszédéből, mint a hallgatóság viselkedéséből és közbekiáltásaiból a legelkeseredettebb hangulatot állapítottam meg, továbbá, hogy a Kovács János jelenlegi párttitkár vezetése alatt a Munkásotthonban a -nincstelenek állandó izgatása folyik és arra akarják rávenni őket, hogy a tömegeket az utcára kivigyék és erőszakhoz forduljanak. Kovács János elnök többszöri felszólításomra egy ízben figyelmeztette Páll János előadót, míg a további felhívásaimnak nem tett eleget azon hangos kijelentéssel, hogy „ne tessék, fogalmazó úr elmérgesíteni a dolgot, mikor tetszik látni, milyen elkeseredett hangulat uralkodik a jelenlevő szerencsétlen munkásnép között, így a szónokokat közvetlenül én figyelmeztettem: Páll Jánost egyszer, Madai Gábort kétszer. A figyelmeztetéseimre a jelenlevők különböző kiabálásokkal feleltek, pl. „ezt tudják csupán, az emberbe belefojtják a szót, de kenyeret adni nem tudnak, megdöglünk, de tovább nem tűrjük. Van a tisztviselőknek és a karhatalomnak, nem éheznek azok! Csukjanak be mindannyiunkat, legalább enni adnak, nekünk már nincs mit veszteni. Elég volt az ígéretekből! Tovább nem várunk és nem tűrünk". A közbekiáltok közül sokan az azonnali felvonulást proponálták a helyettes polgármester úr lakása elé. Az elkeseredés és izgalom oly nagy volt, hogy ha Burai Lajos föl nem szólal és a jelenlevőket le nem csendesíti egy közbevetett indítvánnyal, a tömeg az utcára kivonult volna. A szenvedélyek annyira fellángoltak a gyűlésteremben, hogy tehetetlen voltam velük szemben, mert még szóhoz is alig tudtam jutni az asztal körül álló tömeg munkás között és az ott tartózkodásom is veszélyeztetve volt... (A továbbiakban Burai Lajos küldöttséget javasolt a polgármesterhez, 3 napi határidős követelménnyel.) Hogyha ez alatt a 3 nap alatt nem intézkednek és munkát nem kapnak, felelősséget nem vállalnak, hanem vállalják ők (a polgármester) a bekövetkezett dolgokért... (Az indítványt elfogadják, majd Páll János tartott előadást a nehéz helyzetről.) Elmondotta, hogy az ő érdekükben semmi sem történik, s munkaalkalom lehetőségéről nem gondoskodnak, mert nem voltak hajlandók az Egységes Pártnak szekerét tolni. Itt a szónokot figyelmeztettem, hogy politikával ne foglalkozzon, amire a jelenlevő közönség nagy zajjal kiabálva felelt: „Gyalázat, szegy éljék magukat! Nem engedik az igazat sem megmondani..." (Madai Gábor a kormány költekezését ecsetelte felszólalásában.) Háború alatt is vágóhídra vittek bennünket, úgy látszik, most is oda akarnak vinni. A hallgatóság közül egy azt kiáltotta közbe: „csak adják a fegyvert a kezünkbe, majd tudjuk mi, kik ellen kell azt használni". Az utolsó felszólaló Kovács János párttitkár volt, a bérekről. Holnap menjünk fel a h. polgármester úrhoz és követeljük a munkát s ha ez sem használ, akkor a felelősséget vállalják ők a továbbiakért. Kimegyünk a te-