Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

VI. Az ellenforradalmi rendszer 1919-1944. Összeállította: Ujlaky Zoltán

és a város közéltére. Akkor válasz gyanánt egy ígérettel lettünk gazdagabbak, amely ígéret a jövőbe vetett reményt igyekezett, sajnos sikertelenül, erősíteni a munkanélküliek táborában. Azóta beköszöntött a tél és a munkanélküliek száma oly magasra szökkent Debrecen városában, amire még példa sohasem volt és hiába kerestük és kutattuk a város képviselő-testületi közgyűléseinek napirendjét, még csak közvetve sem lehetett benne találni olyan intézkedést, amely a munkanélküliséget csak kis mértékben is hivatva volna csökkenteni. A szakszervezeti iroda napról napra tele van kétségbeesett családapákkal, akik nem a maguk, hanem éhező kis gyermekeik, beteg családtag, az ágyban fekvő feleség számára kérnek, könyörögnek gyors segítséget. Férfiak, akik a lövészárokban halált megvető bátorsággal néztek szemben minden veszedelemmel, most elcsukló hangon, visszafojtott könnyekkel panaszolják nem a maguk, hanem a családjuk nyomorát és szenvedéseit. Számuk napról napra szaporodik s nincs, aki törődjék velük. A szakszervezetek pénzforrásai már kimerülnek s más fórum, testület nincs, aki megértené őket, aki segítségükre sietne. Pedig ennek a városnak a szülöttei, ennek a városnak a terheit ők is viselik, s egy biztató szót nem kapnak, amely legalább a már elhaló reménységet élesztené bennük. Azt mondják, ez a város a leggazdagabb az országban. Lehetetlen az, hogy a városok leggazdagabbika ne tudjon segíteni a nyomorgó és szenvedő polgárain. Lehetetlen, hogy ne lehessen olyan szükségmunkát végeztetni, amely valahogy a nagy számban levő munkanélküliek egy részét foglalkoztatná. Azután annyi társadalmi akció van: gyűjtenek hősök emlékére, Vörös Keresztre stb., aminek szükségességét nem tagadjuk. De hát nem érzik, hogy elsősorban a munkáskezeket kell megmenteni az elsorvadástól, mert ki fogja ennek a rombadőlt országnak az újjáépítését elvégezni, ha ezek a kezek az éhségtől elerőtlenednek. Hol vannak azok a társadalmi akciók, amelyek meleg levest, egy adag ételt juttatnának az éhezőknek; egy kis tejet, meleg ruhácskát az anya kiszáradt emlőjén hiába csüggő kis csecsemőnek. Ezeknek a feladatoknak a megoldása csak úgy vezethet kellő sikerre, ha a városi élet hivatalos és nem hivatalos funkcionáriusai veszik a kezükbe. Ennélfogva arra kérjük mi a tek. Városi Tanácsot, hogy egy pillanatig se késlekedjen, hanem tegye meg mindazt, amit megtehet és siessen a munkanélküliek nyomorának enyhítésére. A munkanélküliek száma ma Debrecenben kb. 4000-re tehető s ha ezek családtagjait figyelembe vesszük, kb. 15 000 lélekről van szó, akik a zord téli idő közepén minden kereset nélkül tengődnek. Arra kérjük a tek. Városi Tanácsot, hogy a lehető legsürgősebben siessen segítségére ezeknek a munkástestvéreinknek s adja tanújelét annak, hogy a Tanács minden tagja egyformán szívén viseli a város minden polgárának érdekét, tartozzon is az a társadalom bármely osztályához. (Dátum) Kiváló tisztelettel a debreceni munkásszakszervezetek megbízásából Simon János sk. elnök, Holló János sk. titkár. Jelzete.- H.-B. m. L. IV. B. 1405 b. Debrecen város tanácsának iratai 1523 1925. alapszám. Kiadta: A hatszáz éves Debrecen, i. m. 137-138. lap. U. Z.