Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

V. A két forradalom 1918-1919. Összeállította: Nagy Gyuláné

Méltóztassék sürgősen odahatni, hogy a népkormány által a város vezetésére szervezendő demokratikus néptanács a legsürgősebben megalakíttassék és a népkormány a hadisegélyeket továbbra is, de legalább 2 hónapig folyósítsa. Jelzete: H.-B. m. L. Hajdú m. alisp. 710'1919. Eredeti. Hajdúszoboszló polgármesterének jelentése az alispánhoz. N. Gy.-né 187 1919. február 15. A debreceni Vörös Újság elítéli a Tiszadobon történteket Ezt nem lehet elfelejteni. Ezt nem lehet agyonhallgatni. Ott a legválogatottabb, legembertelenebb kínzásokkal kínozták meg a proletárokat, becstelenítették meg sorra a proletárlányokat! Mi még halljuk annak az aggastyán proletárnak a jajveszékelését, amikor suhognak rá a kemény botütések. Rajtunk még keresztül csikordul a láncos akasztófa hangja. Nem, ezt nem lehet elfelejteni! Tiszadobon állt az Andrássy-família kastélya. Évszázadokon keresztül gyűjtötte bele a grófi család a gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb műkincseket. Évszázadokon keresztül vette el a rávalót a tiszadobi robotoló parasztoktól. S ezek a parasztok, mikor kitört a forradalom, azt hitték, hogy az a sok műkincs az övék, mert ősapáiktól kezdve saját véres verejtékükkel keresték össze. És mivel dühösek voltak arra a sok műkincsre, hát öszszetörték. Kár volt érte. Ostoba dolog volt. De mi „megértjük" őket. Mert mi is emberek vagyunk, proletárok, mint ők. így került (a) Szentgály-különítmény Tiszadobra. Mindenki hallotta, mindenki rebesgette a borzalmakat már jó ideje. Maguk a Szentgály-különítmény tagjai mesélgették a vonaton, mikor hordták a jó ízű vadpecsenyét Debrecenbe! De a hivatalos apparátus nehezen mozdult meg. Hiszen proletárokról volt szó, grófi kincseket romboló proletárokról. Végre megmozdult! Handler elvtárs elment Tiszadobra. A vadászpuskáját is vitte. Két napig volt ott. Mind a két napon vadászott. Visszahozott - tudomásunk szerint - egy sok aláírással megterhelt írást, amely szerint Tiszadobon minden rendben van. Handler elvtárs visszatérése után még hetekig botozták, kínozták a proletárokat Tiszadobon. A riasztó hírek megint jöttek. Erre a debreceni munkástanács kiküldött egy bizottságot. A bizottság megállapította, hogy minden igaz, hogy a borzalmak tényleg megtörténtek. A munkástanács nem teketóriázott, nem várt semmiféle „hivatalos" intézkedésre, hanem 120 puskával elment Tiszadobra s megkötözve behozta az egész különítményt. Azóta nem botozzák, nem kínozzák a proletárokat Tiszadobon. Kiket terhel a tiszadobi borzalmakért a felelősség? Terheli a felelősség a Szentgály-különítményt, elsősorban a tiszteket, aztán a cinkostársaikat, mert vadállati kegyetlenséggel kínozták meg embertársaikat.