Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

V. A két forradalom 1918-1919. Összeállította: Nagy Gyuláné

tisztán, hozzák fel az idők éretlenségét, de ne hirdessék, hogy a csalódott szerelmes a halált hívja szövetségesül. És hogy a felszabaduló szolganép lélekbosszúra szomjazik. Mert ez nem igaz. És mi szent akarattal és megfeszített erővel dolgozunk rajta, hogy igaz ne legyen, de ha ők így dolgoznak - mi mossuk a kezünket - igaz lehet. Nemcsak a mi munkánkat nehezíti, hanem a saját helyzetüket súlyosbítják. Hajdúnánási Köztársasági Újság, 1919. január 19. ,,A bolseviki izgatók." Zsuga Imre aláírásával. N. Gy.-né 184 1919. január 30. körül Leíkovits Vilmos vallomása a törvényszék előtt a tiszadobi eseményekről 1919. évi január havában, mint a szociáldemokrata párt egyik tagja a párt megbízásából felvilágosítás beszerzése végett mentem ki a pártnak egyik bizottságával, melynek tagjai emlékezetem szerint Birtha Ferenc és Bartha Istvánnal, hogy a kirendelt karhatalmi különítmény működését, amely ellen panaszok érkeztek be (megvizsgáljam), mert egyeseket, sőt nőket levetkőztetve tömegesen megvertek, nők szeméremtestén a szőrt a katonák durva viccből meggyújtották s bár ijesztésből, akasztásokat imitáltak, a község több lakosára nagyobb pénzmennyiséget vetettek ki és hajtottak be és ebből kártalanításokat fizettek ki egyeseknek, pl. a bérlőnek, ki élelmezésüket eszközölte. Miután ezek a panaszok beigazolódtak előttünk, a karhatalom néhány vezetőjével felmentünk az Andrássy-kastélyba a rombolást megnézni. Ez a rombolás borzalmas hatással volt reám és beszélgetés közben kijelentettem, hogy ebben az esetben hibás Andrássy gróf is, aki úgy látszik, sohasem törődött vele, hogy az ő zsellérsége milyen kulturális viszonyok között él, és hogy élelmiszerekkel is hogy vannak ellátva a falu lakóinak legnagyobb része, akiknek minden ősi nemzetsége is az Andrássyaknak dolgozott. Tagadom azt, hogy én a Rákóczi-szobában a karhatalmi legénység előtt azt a kijelentést tettem volna, hogy nem kár ezért a kastélyért, mert ezt a nép dühe tette tönkre, amennyiben a kastély a gróf Andrássy-család kuplerája volt. A szegény nép fosztogatóit, úgy a Fekete grófot, mint bérlőjét agyon kellett volna verni még a forradalomkor. A Szentgály-féle karhatalom az események után néhány nap múlva le lett fegyverezve a kormánybiztosság, illetve karhatalmi parancsnokság által kiküldött vagongyári munkásság által, ugyanezen alkalommal lett behozva a Szentgály által összegyűjtött pénz is, mely a szegedi ügyészségnek adatott át. Jelzete-. P. I. Arch. Debreceni Kir. Törvényszék. B. 12/1926. Lefkovits-per 520-521. lap. A vallomás 1920. június 15-én hangzott el. Kiadva: Tanácsköztársaság i. m. 45-46. lap. N. Gy.-né