Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

IV. A Habsburg-önkényuralom és a dualizmus kora 1849-1918 Összeállította: Ujlaky Zoltán

Ion: hogy t. i. ki ki a meggyőződés által parancsolt úton kivánta a haza alkotmányát visszaszerezni. Úgy képzelem én a pártok működését, mint az emberi ész remekén, a gőzgépen, az ellenkező irányban forgó fogaskerekek mozgását. Éppen ez egy végre törekvő ellentétes munkásság következtében halad a gép; mig ha a kerekek egyikét, vagy másikát kivesszük: a gép megáll és a rozsda fogja el. A haladó mozzanat megtörtént; habár csak a kezdetnél vagyunk is. Tény az, hogy a felelős kormány megalakult, mint bizonysága annak, miszerint a század vezéreszméi ellen erő, hatalom, sőt tehetség is hiába küzdenek: rövid időre elnyomni lehet, igen de végkép elpusztitani, ahhoz földfeletti erő kívántatnék. Visszaültettük hát alkotmányunk mostoha kezekkel kicsavart fáját, de ha azt akarjuk, hogy az gyümölcsözzék, ne ingassuk mi magunk mellőle a gyámolokat, legalább addig, mig új gyökeret nem vert, mikor majd aztán önállóan is dacolhat vész és viharral. A nemzetnek örömét nincs miért én tolmácsoljam; osztatlan bizalommal fogadta az, az új kormányt, az országgyűlés maga egyengette az utat, hogy lehetővé tegye a fokozatos átmenetet, mint a kormány fennállhatásának mellőzhetlen feltételét. Mi sem tehetünk mást a megyében, mint az országgyűlést e téren követni: segédkezet nyújtani a kormánynak törvényes tetteiben, hogy igy megtarthassuk azt, ami megvan, s abból alkotmányunk fejlesztése által kiküzdhessük azt, mi még hátra van. E percben minden oly érveskedés, mely csak szemrehányásokra, elkeseredésre vezetne, meddő időpazarlás volna. Ez ifjú kormány csak úgy képes az előtte tornyosuló akadályokon áthatolni, ha a törvényekre támaszkodva megette áll a nemzet. Felelős Kormányunk megvan, s általa alkotmányos megyénk is rövid időn meglesz. Nem lehet ez a 48 előtti vármegye, annak idomulni kellett a 48-iki törvények és a kor szelleméhez; de hogy mikép alakuljon a vármegye, azt a 48-iki törvényhozásnak, közelebbről meghatározni nem maradt ideje. Azóta, fájdalom, nem volt alkalom, hogy a gyakorlat fejthette volna meg e kérdést: s ma ott vagyunk, hogy vajmi kevesen tudják és érzik mi volt, mi kell hogy legyen a vármegye. Sőt nem hiányoztak: kik már a megyei rendszert végképp halottnak hirdették: mi több, torát is nagy fényen megülték ... Mindnyájan tudjuk, hogy mily válság küszöbén áll a törvényhozással szemközt a megyei autonómia: most igyekezzünk bebizonyítani, hogy a mi általunk értelmezett megye megfelel a célnak; mert mig egyfelől ébren tartja a közszellemet, addig másfelől önerején folytatott igazságos, gyors és aránylag olcsó igazságszolgáltatás által leemeli a központi kormány válláról azon tehernek egy részét, melyet az más államokban egészen maga kénytelen viselni. Én meg vagyok győződve, hogy be fogják a megyék azt bizonyítani, hogy a szabadság nem zárja ki a rendet, sőt, hogy a rend egyik fő feltétele a szabadság tartósságának . . . Jelzete: H.-B. m. L. IV. B. 253. 1, Bihar vármegye közgyűlési jegyzőkönyve. 1867. ápr. 16-án 2. pont. U. Z.