Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

1849-1850 körül Fényes Elek leírása Debrecenről Debreczen, igen régi és nevezetes királyi város Észak-Bihar v.-megyében, homokos rónaságon. Pesthez 24, N.-Váradhoz, mellynek kerületéhez csatoltatott, 7 mfdnyire, saját postahivatallal. Hosszas kerekded formára van épitve, a kerülete 1 mérföldet foglal el. Utczái hosszak és szélesek, s nagy részt egyenesek is, de kővel nincsenek kirakva. Az ó város maga mély és széles árokkal vétetik körül, s bele 8 kapu vezet. Az árkon kivül van az Ispotály neveztű külváros egy református szentegyházzal, több új ültetvény, és az idegen kereskedők kőből s deszkából épült sátorai utczákra felosztva, mellyek különben lakatlanok, de a hires 4 országosvásár alkalmával megnépesülnek, ezekben árulván a mondott kereskedők portékáikat. A házak többnyire földszintiek, cseréppel és zsindelylyel fedettek, ámbár itt ott nádasokat is láthatni még. Csaknem mindenikhez tágas kert és udvar tartozik. Nevezetesebb épületei: a roppant nagyságú, 2 toronynyal ékesitett új református szentegyház a városnak csaknem kellő közepén; közel hozzá a kétemeletes collegiumi épület; a ref. ó-szentegyház magas bádogos tornyával; a piaristák zárdája és szentegyháza, mellynek alapját gr. Csáky Cardinal vetette meg 1726-ban,- a városháza; sóház és dohánygyári épületek. Népessége ezelőtt az 50.000 számot is meghaladta, hanem a mostani összeírás, mind irják, csak 33,000 főt talált, ha ugyan ki nem felejtettek azon igen számos lakosok, kik a tanyákon, erdőkben és szőlőkben tartózkodnak állandóul. Vallást illetőleg mintegy 2000 r. katholikust, kevés ágostait kivéve, mindnyájan reformátusok 5 lelkészszel. Nyelvre nézve pedig mind tős gyökeres, erős, izmos, el nem korcsosult magyarok. - Fő foglalatosságuk a földmüvelésen és a baromtartáson kivül, a nyers termékekkel, s barmokkali kereskedés, és a kézművesség mindenféle alakban. Különösen említést érdemelnek: a vásári magyar szabók, szürszabók, gubacsapók, csizmadiák, csutorások, pipacsinálók, fésűsök, vargák, szíjgyártók, kik Magyarország nagy részét bejárják kézműveikkel. A szorgalmas fehérnép pedig a szappanfőzésben és kenyérsütésben tünteti ki magát és méltán, mert a debreczeni szappan fejérségére és könnyűségére, úgy szinte a búzakenyér is országszerte híresek. A hentesek százanként veszik őszszel s hizlalják a sertéseket, s Szepes, Gömör, stb. megyéket Debreczen látja el szalonnával. Kereskedői közt 2 szilárd könyvkereskedő is találtatik, mi nagy ritkaság hazánkban. Van itt a reformátusoknak virágzó Collegiumok, melly Magyarországon legnagyobb tanintézet a reformátusoknál, 12 rendes tanárral, az alsó osztálybeli változó tanítókat ide nem számítván, jeles könyvtárral és physicai gyűjtemény nyel. Továbbá találtatik itt egy kir. kath. gymn. a piaristák alatt; városi könyvnyomda, jó karban levő árvaház, harminczad-postalóhivatal. Négy országosvására a pesti után egész Magyarországon legnevezetesb. (Itt a környék leírása következik.) Közölve: Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I. kötet. Pesten, 1851. 244247. lap. B. A.