Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

jénező vas időszak, mert mi kik a régólta Szabad Hajdú kerületbe - tudtunk 's akaratunk nélkül - de isten akarata után - születénk, mi ma is elfeledett sorsú szolgák vagyunk, kiknek számára csak „adózás", „szolgálat", 's „teher viselés" jutott osztály részül; a jogok élvezéséből, 's használásából pedig éppen semmi. Uraink! e' Város nemes Tanácsának tisztelt tagjai! méltóztassanak meg győződni felőle: hogy ha meg engedtetett volna nekünk a' „kitől születés választási" jog, mindnyájan örömest született hajdú fiak volnánk, de hogy azoknak nem születtünk, éppen úgy nem tehetünk róla, 's nem vagyunk okai: mint önök bár melyike annak nem oka hogy Báró-nak vagy grófnak az nem született. 'S mi még is azon egyetlen okból mert hajdú fiaknak születve nem vagyunk minden jog élvezetből kirekesztett életre büntettettünk, 's legközelebb is midőn mások osztoznak a' határ termékeiben - bár a' teherviselésbe nem - nekünk szabadságunk csak annyi: hogy látnunk szabad: mennyi fát hordat, 's vitet edjik 's másik lakostársunk a' város erdejéből. El jött az idő, 's már egy év előtt meg csendült halál harangja az emberi jogok tapodásának, de a' szabad Hajdú városok leg nagyobbikába, tán azért mert szabad város?! - a' teímészeti jog tapodása máiglan is szabad, kiknek? hanyagságok miatt, ne keljen mondanunkk, de anyit még is nyilvánítunk; hogy e, nemes város tanácsa, tisztelt jelenlegi tagjainak jutott dicső föl adatul: mely meg értve a' jelen korszak intő szózatát, azon útra vezessék az igazság vakon tévelygő isten asszonyát, mit a' józan ész szava, 's'a' természet isteni törvénye a' felebaráti szeretet parancsa, 's a' jelenkor lobogójára vezér elvül ki tűzött e' jel szó: jog és teher egyenlőség mutat, parancsol, és ki szab. (Ezért fordulnak orvoslásért a tanácshoz) Mi mind eddig teherviselésbe egyenlőnek, de jog használatba bitangoknak tartattunk lakostársaink által - 's ez mindég fájt szivünknek - valyon? jól volt é ez, ,meg? egyezett és az osztó igassággal, 'volt é? törvény, mely ezt igy parancsolta, 's nem? az önzés, és magát szeretet szenvedélye vivé e' erre, szintúgy ez elé ivadékot, mint az elhunyt ős apákat; bizonnyal lehet mondani: csak az.. (Az uj világ egyenlőséget teremtett.) Mi más korszakba, a' méltányos igasság korszakába léptünk, 's a' midőn Őseinktől ránk háramlott kötelességeinket e' Magyar haza, 's e' nemes város irányába javainkai, 's vérünkéi és fiaink vérével kellőleg, sőtt erőnk fölött telyesitjük, 's némelyőnk még inkább mint a' „Született hajdufiak" megfelelünk nem ugyan a „hajdufi": de meg, az „igaz magyar hazafi" névnek, sött többőnknek fiaink most is a' Magyar haza megtámadott zászlója alatt szolgálnak, 's ha kell véreznek is el, nem? méltányosan igényelhetjük é Városi közönség, az ön szeretet tömjénező illatja miatt: azt adja vissza nekünk utódoknak hova hamarább, önként és önzéstelen kebellel a' jelen ivadék nevébe a' jelen Tisztelt Tanács; hiszen úgy is mi jog ajándékozást tőle nem kérünk, mert mi csak hon polgári jogaink élvezhetésének vissza • adatását kérjük, mitől eddig - mondhatni vétkesen - el üttetve apáinkkal együtt, valánk. A' hamar meg adás helyre hozza a' multak hibáit, a' meg nem adás pedig föltett 's ki tűzött célunktól vissza nem riaszt, mi mint e' nemes város lakosai fáizási sőtt általános polgári jog élvezetért - ha itt ügyünk szűkkeblűség miatt el bukánd is - felsőbb helyeken is zörgetni fogunk, hisszük, hogy Istenünk tanítása szerint „ha zörgetünk meg nyitatik 's ha kérünk: meg adatik" jog szerű kérelmünk.