Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

rülhetetlen, hogy valami kunyhót vagy istállót ne tartsanak, melybe mind magokat, mind járó marhájokat a rossz idő elől elvonhassák. Azonkivül egy-két mértföldnyiről szalmát és szénát a helységbe takarítani nem tsaknem érkeznek, de a történhető gyuladások miatt nem is bátorságos, hogy az egész pusztán és pusztákon termett széna mind rakásra takarittassék és ott mind megégjen. Ide járul még az is, hogy ahol ilyen puszták és következésképpen marhatartó gazdák vágynak, azok a marháikat nem a helységben, hanem a pusztán szokták teleltetni és ugyanazért szalmájukat és szénájukat is a pusztán kell öszve hordani, hogy midőn a marha takarmányra szorul, ott adhassanak belőle. Mindezekre nézve pedig múlhatatlanul szükséges, hogy legyen a pásztoroknak is, a marháknak is valami kis hajléka. 2. Előfordul az, hogy egyes gazdák a szállásokon lopott marhának helyet adnak, de többen vannak olyanok, akik ezt nem teszik és a tanács azt hiszi, hogy ha a tanyákon való marhavásárlást és az ott lakóknak útlevél nélkül való tartózkodását szigorúan megtiltják, az eddigi visszaéléseknek elejét lehet venni és „nem lesz a publicumnak arra szüksége, hogy a pusztákon levő szállásokat és tanyákat mind elrontsa és ezzel mind a szántásvetésben, mind a marhatartásban mondhatatlan akadást és romlást okozván, magának is kevés idő múlva nagyon megérezhető kárt tegyen". Azt azonban helyesnek látják, hogy az orgazdaságban talált tanya tulajdonos tanyáját lerombolják és az ilyennek többé szállás épitését ne engedjék meg. „Ami pedig e részben a nemes várost illeti, tudva van, hogy a birtokában levő puszták közzül némelyek szántásra-vetésre, némelyek marha legelőre vannak rendelve, azokon pedig, amelyek erdősök és ligetesek, a marha legeltetés csak télen engedtetik meg. Hogy azokon, amely szántásvetésre vágynak kiosztva, a szállások múlhatatlanul szükségesek, az kérdést sem szenved, de az erdős és ligetes pusztákon, mind az erdőnek conservatiojára, mind pedig arra való nézve, hogy azokon a tolvajoknak sokkal könnyebb módjuk van, mint a mezei tanyákon lappangásra, bujkálásra, lopásra és a lopott jószágok elrejtegetésére, már egy néhány izben közönséges végzéssel meghatároztatott volt, hogy szállások és tanyák ott ne engedtessenek és amelyek vágynak, azok elhányattassanak, minthogy az előtt egy néhány esztendőkkel el is hányattattak, mégis most újra mind a halápi mind a Guti puszta szállásokkal és tanyákkal van teli." Ezért a tanács javasolja is, hogy egy kiküldött illető erdő inspectorral az ott lévő tanyákat hányattassa el, és ezután senkinek se engedjenek az erdőkön tanyát épiteni. Jelzete: Szabolcs megye Levéltára. 1792. Fasc 8. No. 1439. Közölve: A hatszáz éves Debrecen. 63-64. 1. B. A. . 91 1793. április 11. A katonaság és polgárság ellentétéről Tanúvallomás egy verbuválás alkalmával történt verekedésről a darvasi Csifi csapszéknél . . . még a' mult 1792-ik Esztendőben, Pünkösd Innepének Második napján tudniillik a' midőn is a' Darvasi Communitásnak Verbunkja a' Csifi