Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

magának szerezni, tartozik Társ pohár pinzt hat forintot le tenni, melynek negyed része a Chéh, a többi a mester legények társaságájé légyen, azt le tévén tartozik a Chéh, közönséges keresettye alatt, a Tanuló vagy bizonság levelet ki adni, a Legényis a pecsétlésért, és Levél kiadásért, a Chéh mesternek egy forintot fizetni. XXX. Fel szabadult legény vándorlásáról Fel szabadéttatása utánn a mester legény tartozik mesterségében való maga gyakorlásának éppülésének, látásnak, hallásnak okáért, külső helyeken egy esztendeig vándorlani, vissza jüvén ezen Várasbann ismét egy esztendeig legényül szolgálni Ezeket el követvén a Chehben úgy alhat bé; ha penig sem vándorlások sem itt való Legénkedésnek rendelt idejét nem akarja el tölteni, válcsa fel mind két rendbelit hat, hat forintal, úgy vitessék a Chehben. (A legények helyzetével több pont is foglalkozik. Intézkedések vannak még a céhtagok szociális támogatásáról.) Jelzete: H.-B. m. L. IX. 8. 1. Fazekascéh iratai. 1717. április 25. A középkori babonák érvényesülése, boszorkányüldözés Zuh Jánosné elleni vád boszorkányság miatt. „Aki boszorkány, nem mehet be a templomba, mig hátra nem tekint." „Hallottam Zuh Jánosné leányátul, mondotta nekem, mikor a tehén meg ellik a poklát tenné el kegyelmetek, mert Anyám Asszony aprittya korpában kevervén a tehénnek aggyá ennei, úgy leszen a mi tejünk vajas." Jelzete: H.-B. m. L. Bihar vm, Boszorkányperek. IV. A. 6/b. 2. No. 22/2. Szalonta. 1917. ápr. 25 B. A. 72 1721. augusztus 21. A török alól történt felszabadulás után a kamara több helység kiváltságos helyzetét nem ismerte el Bihar megye közgyűlésének határozata Sarkad város jogállásáról a község tiltakozása alapján. Tanúvallomás Békés megye hatósága előtt arról, hogy a tanú: Tuggya-é, látta-é, hallotta-é bizonyosan, hogy tekintetes nemes Bihar vármegyében Sarkad nevű helység emberi emlékezettül fogva mindenkoron nemes hely volt, maga nemesi szabadságban élt? Hasonlóképpen mind a mostani, mind a régi nagy ideji öreg emberektül hallotta-é, megnevezett Sarkad nevű helység maga nemesi szabadságban élő hely volt mindez óráig, nem lévén senkitül háborgattatásuk?