Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
Bibliográfia
- 685 -hírlap táraadalmi szerepének vizsgálatához /DMÉ 1966-1967* 319-341./. A szabadságharc utolsó csatáinak egyikéről szól GYA1ÓKAY JENŐ hadtörténelmi dolgozata: A debreceni ütközetről /1849. aug.2./ /HK 1927. 48-82./. URBÁN ALADÁR közleményeinek - Honvédtoborzás a Tiszántúlon 1848 nyarán /HK 1955. 134-166./ és Dokumentumok a tiszántúli honvédtoborzás történetéhez /HK 1955. 452-471./ - is több helyi vonatkozása van. Debrecen abszolutizmus kori története meglehetősen feltáratlan. Mostohán bánt ezzel az időszakkal SZŰCS ISTVÁN is, az első várostörténeti szintézis Írója. Sz. kir. Debrecen város történelme 1-3* /Debrecen, 1871-1872/ cimü müvének utolsó fejezetében szól ugyan az 1850-1860-as évekről, de csak nagy vonalakban, kevés használható adatot közölve. Már terjedelme miatt is csak vázlatos lehetett KISS ISTVÁN összefoglalása, amely a Debrecen sz, kir. város. A város múltja, .jelene és .jövője rövid áttekintésben cimü, 1931-ben kiadott kötetben látott napvilágot /139-151#/* Jóformán csak a politikai történet /városigazgatás, pártviszályok stb./ körébe vágó adatok egymásutánja található a Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye /Bp. 1940/ cimü kiadvány e korszakot tárgyaló fejezetében: CSOBÁN ENDRE - LENDVAY FERENC: A szabadságharctól a forradalomig /76-80./. Marxista szellemű történelmi feldolgozás készült a református egyház és a bécsi abszolutizmus harcáról; Írója, RÉVÉSZ IMRE a társadalmi összetevők, gyökerek felderítésére is vállalkozott, rámutatva a református egyház debreceni vezetői tevékenységének pozitív és negativ vonásaira: Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából /Bp. 1957/. Adatszerűén kiegészíti ezt VARGA ZOLTÁN - Szoboszlai Pap István élete és munkássága különös tekintettel egyházpolitikai tevékenységére /Debrecen, 1934/ - és BALLAGI GÉZA - A protestáns pátens és a sajtó /Bp. 1892/ - jóval korábbi tanulmánya. Az 1850-es évek történetére fontos forrás CSORBA JÁNOS összeállítása, amely nyomtatásban is megjelent annak idején:_Évi jelentés, melyet tekintettel az 1854-től 1858-ig lefolyt időre a községválaszt- 5áüYí}^_i§58-ik_évi_novemberi_rendes_gyüléseben_előadott /Debrecen, 1858/. A város sajtóviszonyairól, egykorú lapjairól EMBER ERNŐ adatgazdag, kitűnő elemzéseket tartalmazó dolgozatában olvashatunk: A debreceni időszaki sajtó 1849-1867 /A Debreceni KLTE Könyvtárának Évkönyve 1954* I. rész. 301-382./. Az önkényuralom időszakában ismét napirendre került a tanyarendszer felszámolásának kérdése. A debreceni törekvésekről is ir SZABÓ ISTVÁN: Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és 1850-es években /Agrártörténeti tanulmányok. I960. 139-207./. Az 1860-as években folytatott vizszabályozási munkálatoknak az értekelése FODOR FERENC technikatörténeti könyvében található meg: Magyar vizimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vizi munkálat ai_ és azok eredményei /Bp. 1957/. A Hortobágy hasznosítását is célzó csatornatervekről először ECSEDI ISTVÁN közölt adatokat - Csatornatervezések Debrecen és a Tisza folyó közt. Mikor a hortobágyi gulyások adtak véleményt a hortobágyi árvizek levezetésére /DKK 1933. 88-90./-, majd KÁROLYI ZSIGMOND ismeretterjesztő igénnyel összefoglalta - A tiszántúli öntöző- hajózó csatorna "története” /Élet és Tudomány, 1956. 1391-1394./ - ezek múltbéli sorsát. Debrecenben - akárcsak az ország más részein - a kapitalista fejlődés a kiegyezés után bontakozott ki teljességében. A város történetének 1867 és 1918-1919 közé eső szakaszáról már több tudományos feldolgozás született, de a korszak problémáinak /az adatokról nem is beszélve/ feltárása, megoldása még
