Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
ÉÉ- 78 -sitottak az ügyben akár éveken át keletkezett iktutmány okról. Ez a kezelési rend a felszabadulás után is folytatódott. Sajnos, az iktatókönyvek nem maradtak reánk. Az alispán! iratokat 1908-tól átselejtezték, amikor 1901. évvel bezárólag végigpásztázták az egész irattárat, a szubjektivizmus áldozatául dobva sok értékes történelmi forrást. A selejtezésről tételes kimutatás nem készült s emiatt kizárólag a megmaradt ügyiratok alapján állapítható meg a gazdag ügyforgalom és a kezelés egykorú módszere. Más hiányosságok is észlelhetők az iratok körében, mert nem egy év anyaga teljesen elpusztult, a költözködések során tönkrement, vagy azt tudatosan megsemmisítették. A segédkönyvek 1920 óta megvannak és ettől kezdve teljes áttekintést biztosítanak az iratok kezelése felett. Az alispán! iratok jelenlegi levéltári rendszerét már a Hajdú_Bihar m. Levéltár alakította ki, A rendezés során - amely többszörös munkafázisból állt, - abból az alapelvből kellett kiindulni, hogy abban az esetben, ha megfelelő segédletek állnak rendelkezésre, az iratok egykorú kezelésén nem kell változtatni, tehát az alapszámok szerint kell továbbra is nyilvántartani az anyagot. Ez történt döhtően az 1920 után keletkezett iratokkal. De akkor, ha a segédkönyvek hiányoznak, más elveket kell alkalmazni, mert ebben az esetben az eredeti proveniencia nem tartható fenn, sőt az eredeti regisztratúra meg sem állapítható, miután az 1908-tól végrehajtott selejtezés után - kb. 10 évi munkával - számbavették a megmaradt iratokat és azokat, függetlenül a korábbi iktatószámtól, új számokkal látták el, A fenti elvből kiindulva a levéltár tárgyi csoportokat alakított ki s azoknak megfelelően - az iratok leírásánál részletezett tagolás szerint - helyezte el az ügyiratokat. Ennek folytán ma az egykorú segédletek hiányában meglévő iratok tárgyi hovátartozásuk alapján találhatók meg. A rendezés egyelőre csak a közvetlen alispáni igazgatás alatt kelet - kezett irategyüttesekre, azokon belül is a közigazgatási iratok állagára tért ki, A további állagoknál tárgyi elrendezésre nincs szükség, mert egyrészt az iratok egykorú kezelési feljegyzése utal a tárgyra, másrészt pedig azért, mert kisebb mennyiségük nagyobb mérvű rendezést nem indokol. Az alispáni iratok jelenleg a levéltári rendezés után, az alábbiak szerint több állagra tagolódnak: Az a./ állag a közigazgatás ügyeit foglalja magában s ezen belül mindazokat az iratokat, amelyeket a jegyzői kar intézett el az alispáni referencia körében. A b#/ állag a kihágási iratokat tartalmazza. Az alispán csak másodfokon foglalkozott kihágás! ügyekkel, mert a kihágási bíróság jogkörét a főszolgabíró gyakorolta a községek felett, mig városokban a rendőrség, illetve egyes ügyekben a polgármesteri hivatalban alkalmazott városi rendőri büntetőbiró. A fellebbezett iratok száma kicsiny, a segédkönyvek azonban megvannak és az ügyforgalomról jó tájékoztatást nyújtanak. A c,/ állagba tartoznak az alispánnak, mint útlevélkiállitó hatóságnak
