Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

XXXII. fondcsoport. Felekezeti anyakönyvek

- 658 -XXXII. Felekezeti anyakönyvek /Nagy Gyuláné/

Az egyházfelekezetek anyakönyveinek levéltárban őrzött másodpéldányai 1828 óta állnak rendelkezésre, mint ahogyan erről a feudális korról szólő munkában már szó volt. Az anyakönyvi másodpéldányok történeti jelentősége, az egyházszervezetek változásának körvonalai is az első kötetben kerültek megvilágitásra, ezért ez alkalommal a kérdés részletes ismertetésével nem óhajtunk foglalkozni.

Az anyakönyvek egyébként a demográfiai kutatások, a természettudományos vizsgálódások, az örökölt betegségek kutatása szempontjából nagyon fontos forrásoknak tekintendők. Sokáig az anyakönyvekben csak személyi adatokat kerestek a kutatók s valóban azoknak vizsgálatánál ez az egyik legdöntőbb forrás. De a személyi adatok feltárásán, a családjogi kapcsolatok elemzésén tál az anyakönyvekben, főként a halottinkban, a halál okának feltüntetésénél olyan megjegyzések szerepelnek, amelyekből nemzedékek adatainak összevetése esetén az öröklött betegségek ismétlődésére, sok esetben egy-egy közösség, vagy települési egység egészségi állapotára messzemenő következtetéseket lehet levonni. Ilyen természetű tudományos kutatással a levéltárban őrzött anyakönyvek figyelembevétele mellett már többen foglalkoztak, elsősorban a debreceni tudományegyetem orvostudományi karának megbizottai, de azok is csak inkább Debrecen város állapotainak megfigyelésére terjesztették ki a figyelmüket. Viszont az anyakönyvi másodpéldányok az egész megye területéről megtalálhatók, ezért a kutatás körét meszszemenően ki lehetne szélesíteni.

Említettük már, hogy a népmozgalmi adatok felderítése az anyakönyvek alapján alapvetően Könnyebb, mint más forrásokra támaszkodva. A születések, házasságok és halálozások egy-egy területről az anyakönyvekben mindenképen feljegyzést nyertek nemcsak azért, mert ezt a törvényes jogszabályok előirták, hanem azért is, mert egy-egy családi esemény megörökítése magának a családnak is érdeke volt, hiszen falvakban legtöbbször összefüggésben állt a vág: on jogi kérdések megoldásával. Legtöbbször az történt, hogy a születéseknél téves bejegyzések készültek, vagy egy-egy születési adat később került az anyakönyvbe, mert nem egyszer útközben, menet alatt születhetett egy-egy gyermek s az elhagyott községben már, a menetcélnak tekinthető községben pedig még nem jegyezték fel a kivánt eseményt. A történelemnek sok személyisége tudatából tűnt el az ilyen módon elmaradt anyakönyvi feljegyzés, hogy most csak Petőfi Sándor nevét emlitsük.

De az is előfordult, hogy az izraelita anyakönyvbekben a fiú születések leánynéven nyertek bejegyzést; ennek oka az volt, hogy a katonai szolgálatot elkerülendő a megszületett fiúgyermek hivatalos neve leányt takart, a családon belül viszont mindenki ismerte a valóságos tényt. Erre a visszaélésre azonban a rabbik által vezetett anyakönyvi ellenőrzés során a hatóságok az 1860-as évek végén korán rájöttek, mert a hatóságok a katonakötelesek állitási lajstromának összeállitása után feltűnően kevésnek tartották a sorkötelesek számát az általuk tapasztalt tényleges helyzethez viszonyítva. A lefolytatott vizsgálatok során később az anyakönyvi bejegyzések módosítására volt szükség, amit csakis az egyházi főhatóság rendelhetett el.

De ezek az esetek korántsem korlátozzák az anyakönyvek jelentőségét,