Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XIII. fondcsoport. Családok
- 628 -XIII.8-12. Családi levéltárak /Béres András/ 1836-1934 A feudális korból származó családi levéltárak ismertetés^ során mindazokra az iratokra utaltunk, amelyek egy-egy család története kapcsán a kapitalizmus korába is áthúzódtak. A családi iratokat ugyanis a Levéltár egységesen, a társadalmi korszakoktól függetlenül oly módon alakította ki, hogy a család neve alatt összevontan tagolta a feudális, vagy a tókés korból fennmaradt levéltári anyagot. A helytörténeti források I. kötetében, tehát a feudális korszakból, a családi iratok nagyobb mennyisége szerepel, mert több iratfajta és több család után maradt fenn, mint a tőkés korszakból. Nem ismeretesek azok a körülmények, amelyek a tőkés időkben élt gazdag hajdú-bihari családok iratainak eltűnéséhez, vagy éppen megsemmisüléséhez vezettek; a Levéltárnak alig sikerült tudomást szereznie néhány egyedi iratról, szervesen együttartott levéltári irategyüttesekről, ú.n. levéltárakról pedig egyáltalán nincs tudomása* Vannak olyan családok, amelyek tudatosan megsemmisitették családi emlékeiket, vannak olyanok, amelyeknek iratanyaga a háborús pusztitások során ment veszendőbe, vannak olyanok is, amelyekről tudjuk, hogy >a még meglévő irataik valahol lappanganak, de érdeklődésünkre általában nemleges válaszokat kapunk. Pedig a családi levéltárak történeti forrásértéke felbecsülhetetlen még hiányosságuk mellett is. A személyi kapcsolatok, a vagyonképződés, az egyének bármilyen eseményre támaszkodó élményének a leirása sokszorosén színesebbé teszi a történelem ismert cselekményeit, vagy a háborúból küldött levelek többször sokrétűen számolnak be olyan ipozzaúatokról, amelyekről más források, mint pl. a hadijelentásek nem tájékoztatnak. Ha a naplókra, útleírásokra, politikai helyzetjelentésekre, a megbízások teljesítése alapján irt tájékoztatókra és más beszámolókra gondolunk, mindnyájunk előtt világossá válik a családi levéltárak körébe tartozó Írások történettudományi fontossága. Az ilyen természetű iratok egy részére már a feudális kori családi levéltárak bemutatása kapcsán rávilágítottunk, de ha meggondoljuk, hogy Debrecen titkos megbízatásainak, tárgyalásainak menete és eredményessége többek között nem a közokiratokból, hanem az ú.n. "missilisekből" derül ki, akkor meggyőződhetünk a családi levéltárak lényeges forrásértékéről• A most következő sorokban nem térünk ki azokra a családi levéltári töredékekre, amelyekről az I. kötet már említést tett annak ellenére, hogy azok egy része a kapitalizmus idejéből való. Itt csupán azokat a töredékes emlékeket idézzük fel, amelyek zömmel a tőkés korszakban keletkeztek, mig a korábbi kötetben elsősorban azokról volt szó, amelyeknek eredete a feudális korba nyúlt viszsza és csak néhány darab maradt fenn a kapitalizmus korából. A családi levéltárak sorában első helyen a Tisza család hiányos iratait e~ilitjük. A család levéltára nagyon gazdag volt, az uradalmi központban: Geszten gondos elrendezésben tartották fenn. A háború után az iratok egy része szétszóródott, más részét Dr. Szabó István akkori egyetemi tanár mentette meg s egyfelől a Kossuth Lajos Tudományegyetem, másfelől az akkori Bihar megyei Levéltár részére adta át. A jelenleg levéltári őrizetben lévő iratok mindössze az 1934.
