Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 51 -újítások megejtését is. A főispánok kinevezését I860 november 30-án kezdték meg. A főispán joghatósága a területileg visszaállított megyékre terjedt ki. Az 1860/1861 fordulóján a visszaállított Bihar megye az alábbi járások fölött volt másodfokú hatóság: Érmellék, Sárrét, Nagyvárad, Szalonta, Belényes. Ezzel a területi visszaállítással, ennek gyakorlati feladataival a főispán elvi útmutatásai és utasításai alapján az alispánnak kellett• foglalkoznia. A megyék felépítésének, közigazgatási rendjének újjászervezése az 1848-as törvények alapján történt és ennek szellemében alakult meg a második megyei bizottmány, amelyről annak fondismertetése folyamán tettünk emlitést. A Bihar megyéből fennmaradt iratok szerint a főispán állása több név alatt szerepelt. Magát a hivatalt "Bihar m. kormánya" címmel különböztették meg más hivataloktól; a hivatali feliratok azonban korábbi keletűek, de az abszolutizmus idején kialakult elnevezés továbbra is fennmaradt, mert az előnyomott szövegű nyomtatványokat éveken át, csaknem egy évtizedig használták. A főispánok címzése sem volt az egykoruak előtt tisztázott: vannak beadványok, amelyeken a "királyi biztos" személyéhez intézett szöveg olvasható, pl. Petrák János főispán idején 1861-ben, vagy "főispáni helytartó" név olvasható Hajdú György főispán idején 1864-ben.J Ez a változatosság arra mutat, hogy az egykorúak a főispán személyében - még hivatalos levelezéskor is - részben az abszolutizmus idején kialakult megyefőnöki méltóságot látták, részben pedig nem ismerték fel, hogy 1861-ben már nem a "helytartóság" helyi képviselője, tehát nem helytartó, sem pedig királyi biztos, hanem nagyobb hatáskörű főispáni tisztséget tölt be. A főispánok jogkörét a kancelláriai rendeletek szabályozták. Az újjászervezett méltóság hatáskörének megállapitásánál figyelemmel voltak a feudális korban szerzett tapasztalatokra, de az 1840-es évek adminisztrátori rendszerére is. Ilyen vonatkozásban a főispán megyéje területén a legfőbb állami hatóságokat, áttételesen az uralkodó személyét képviselte, lényegében tehát minden ügyben intézkedési joga volt az alája rendelt közigazgatási, megyei bírósági fórumok útján, A főispánoknak viszont személyes érdekük volt, hogy az udvar kívánságaihoz messzemenően alkalmazkodjanak, igy valójában az önkormányzati élet kiépítése nem állt érdekükben. Bihar megye e téren annyiban tért el más megyéktől, hogr itt a Tisza Lajos, illetve fia: Tisza Kálmán által vezetett megyei frakciónak nagyobb befolyása volt, ez pedig a hátvanas években nem egy kérdésben ellenzéki álláspontot képviselt.^ Az Októberi diploma nyomán kibontakozó önkormányzati élet felszínre hozott olyan politikai kívánságokat, amelyeket a bécsi udvar és a magyar nagybirtokosság egyaránt túlzottaknak Ítélt. Ezért adta ki a császár 1861 február 26-án az ú.n. Februári pátens-t, amely a forradalomtól félve mérsékelni kívánta az októberben biztosított jogokat. De a harcok - főként az országgyűlés kérdései körül - továbbfolytak. Vegülis a császári hatalom döntött. 1861 november 5-ón életbe lépett az abszolutizmusnak egy burkoltabb kormányzási rendszere. Ez az uralmi forma 1865 június 8-ig volt érvényben Schmerling korír:: yzása alatt. Ebben az időszakban nem működtek az önkormányzati szervek,
