Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 568 -záférhető módon megoldott.

A kutatás módjára vonatkozóan megjegyzeadő, hogy a közgyűlési és választmányi ülések jegyzőkönyvei a rendelkezésre álló tárgymutatók alapján, mig a levelezés segédkönyv hiányában darabonkénti átnézéssel kutathatók. Az 1876-os év előtti iratok a jegyzőkönyveknél találhatók meg.

A hajdúböszörményi erdőgazdasági iratok ugyan kis részét adják a Hajdúböszörmény város történetére vonafck-»,:'» gnslasági anyagnak, de értékük annál nagyobb, mivel a város gazdálkodásának egy fontos ágazatát világítják meg.

Az erdőgazdaság munkáját a ránkmaradt iratokból 1949 végéig szinte folyamatosan végig tudjuk kisérni. 1950-től kezdve részben a Tanács intézkedéseiből, részben pedig az Állami erdőgazdaság iratanyagából kapunk felvilágositást a most már állami kezelésben működő erdők gazdasági kérdéseire, további munkájára.

Jegyzet ek

1. / Meznerics Iván - Torday Lajos: A magyar közigazgatás 1867-1937* Budapest.

1937. 221. 1.

2. / Az 1935. évi IV. t.c. 146-211 §§.

Az iratok leirása /Mervó Zoltánná/

IX.451. A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI BODA-BELSŐ ERDŐBÍRTOKOSSÁG IRATAI 1866-1949

2 köteg, 36 kötet, 1,20 fm

1-3 Közgyűlési és választmányi jegyzőkönyvek 1866-1947; mutató 1925-1949

4-33 Erdőbirtokossági birtokkönyvek 1870-1912; erdőbirtokos sági főkönyvek

1884-1935; erdőbirtokosság fakiosztási vezérkönyve 1922-1945 34-36 Birtokossági iktatókönyv 1926-1941; birtokossági iratok 1876-1948 37-38 Számadási főkönyvek és pénztári naplók 1901-1949

A gyulahalmai bérlőtársaság iratai /Komoróczy György/

Dégenfeld Pál téglási birtokos Hajdúhadház és Téglás között fekvő többs áz holdas területének bérbevételével 1933 január 1-én a jövedelmek közös elosztására, az üzemeltetés megszervezésére társulásos bérleti forma jött létre, amelynek korlátolt felelősségű társasághoz hasonló szervezete volt. A bérlők között egy ügyvéd, egy bankigazgató, hét gazdálkodónak nevezett nagygazda, egy agrárszakember szövetkezett egymással 5000 - 5000 Ft alaptőke befektetéssel a közösen megállapított üzemterv szerinti gazdálkodásra oly módon, hogy maguk közül az agrárszakembert intézői minőségben alkalmazták. A művelés megállapított pénzes terményjárandóság mellett, meghatározott és a szerződésben konkréten megfogalmazott feladatokkal szerződéses munkavállalókkal történt.

A bérlőtársaság a birtok jövedelmét hét éven át tőkésítette, illetve b< .tett újratermelésre fordította, majd hét év elteltével a tőkearányoknak megfelelően osztotta fel. A zárszámadásokból megállapítható, ho^ a vállalkozás sikerrel járt és a dán mintára szervezett tőkés társulás befektetett tőkeösszege még a nehéz mezőgazdasági viszonyok között is többszörösen visszatérült. Elsősorban búzát és tengerit termelt, előbbit a piacon értékesítette, utóbbit ser-