Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 561 -A módszeresebb árvizvédelem kísérletei a XIX« század kezdetén indultak meg, elsősorban a Tisza szabályozásával, majd más folyóknak, többek között az Alduna egyes szakaszainak rendezésével. Anélkül, hogy az nrszágos folyószabályozási és gátépitési munkákról részletesen szólnánk, kizárólag azokra a társulatokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek iratanyaga a területünkön érvényesült fejlődést mutatja be. A társulatokról fennmaradt iratok elég gazdagok ahhoz, hogy belőlük a helytörténész akár egy-egy község, város vízvédelmi tevékenységét megrajzolhassa, akár magának a mederrendezésnek monografikus feltárását megkísérelje. A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban - a fondok sorszáma szerint haladóan - több ármentesitő társulat iratanyaga maradt fenn. Közöttük elsőként ismertetjük az "Alsó-Nyirvlz Szabályozó Társulatot", amelyeknek iratai az 1891-1948-as években keletkeztek. A társulat alapszabályát a Földművelésügyi Miniszter 1892 május 27-én hagyta jóvá, de szervezésének előmunkálatai már korábban megkezdődtek. Eredeti neve nAlsó-Nyirvidéki Vizlecsapoló Társulat" volt. Munkájában szorosan együttműködött a Berettyó-Kőrösi vizszabályozó társulattal, miután a Kék-Kálló völgyének egy részét a nyírvidéki társulat tartotta karban. Uzemtervének elkészítésében alkalmazkodott a debreceni kultúrmérnöki hivatal előírásaihoz, amely a társulatok fölött az állami felügyeletet gyakorolta. A társulat székhelye kezdettől fogva Debrecen volt; intéző szervei között elsőként a közgyűlést, annak végrehajtó testületé elmén a választmányt, majd az irányitó-operativ munkák menetét kézbentartó elnököt említjük meg. A társulat tagjai között az érdekelt birtokosok szerepeltek és tagság fejében ármentesitő hozzájárulást fizettek. A tagok között jogi személyek is voltak. A társulaton belül a tényleges hatalmat a nagyobb birtokosok tartották kezükben. Egyéni szavazati joggal ugyanis csak a 100 kh-t elérő birtokosok rendelkeztek azokon a földtulajdonosokon kívül, akiknek - a birtok nagyságától függetlenül - az árterületeken fekvő tulajdonuk az 50 kh-t meghaladta. Az 50 kh-n aluli birtokosok legföljebb kollektiv szavazati joggal birtak, ha a közgyűlésre községenkint összeállva 1 vagy 2 személyt választották képviselőnek. A társulat működési köre a Kék-Kállonak Derecske-Bakonszeg közötti szakaszára, valamint a nyírvidéki különböző folyások, patakok medrének karbantartására, gátjainak kiépítésére, felszerelésére terjedt. Ezért a volt SSabolcs, 1946 óta Hajdú megyei nyirségi községek kutatója elsősorban ebben a fondban találhatja meg a helytörténet szempontjából felhasználható adatokat. A tiszatáj legnagyobb jelentőségű önkormányzati társulata az "Alsó- Szabolcsi Tiszai Ármentesitő és Belvizszabályozó Társulat" volt, amelynek 1843 és 1948 közt keletkezett iratai vannak levéltári őrizetben. A társulat rendszeres évi, vagy évközi jelentéseket tett közzé, amelyek a kutatás céljából jól felhasználhatók. Ezek részletes adatokat kevésbé tartalmaznak, mint az iratok, ezért inkább kiegészítő forrásokként hasznosíthat ók. A társulat megalapításának első kísérlete 1842. évhez fűződik, az első levelezések 1843-ban keltek. A társulat megalakításában nagy szerepet játszott Széchenyi István, aki ebben az ügyben Debrecen várossal is többszörösen levele, váltott és az itt tartott gyűléseken nem egyszer résztvett. A társulat ténylegesen 1845—ben alakult meg Tiszadobon; szakmérnöke Vásárhelyi Pál volt. Első neve
