Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 48 -IV.B.159/b. Az átszervezés utáni iratok 1 köteg, 12 kötet, 0,40 fm

1 Iktatott iratok 1858; I. Törvényügyek, rendeletek 1858; II. Szolgálati

ügyek I860; III. Büntető ügyek I860

2-4 Államügyészségi iktatókönyv 1854, 1859-1860

5-7 Regiszter /mutató/ 1857, 1859-1860

8-9 Lajstromkönyv 1854-1855

10 Nyilvántartási tábla I860

11-13 Notizenblätter 1853-1860

IV,3. 160, Nagyváradi cs, kir. országos törvényszék mellé rendelt államügyészség iratai /Sashegyi Oszkár/

1855

Miként a nagyváradi országos törvényszék, a melléje rendelt /végleges/ államügyészség is 1854 október 28-án kezdte meg hivatalos működését. Iratanyagából mindössze egyetlen csomó, peres ügyekben folytatott levelezést tartalmazó III. kútfő 1855» évi egy csomója /benne a 451-600. iktatószám közötti iratokkal/ maradt fenn.

Az iratok némi bepillantást nyújtanak az ügyészség működésébe. Ebben az időben az államügyészség - úgy látszik - Bihar vármegye volt tiszti ügyészének jelentős hátralékait igyekezett feldolgozni. Vannak 1827-ben történt két ökör ellopásával kapcsolatos vizsgálati iratok, amelyeket az ügyész, tekintve, hogy "az idő régiségénél fogva közel 30 évek után sem a tolvajságra, sem a valóságos tulajdonosságra nézve sikerrel nyomozódást intézni nem lehet" irattárba tétel végett küldött át a törvényszékhez.

Egyébként az államügyészség folytatta kurrens munkáit: vizsgálatokat rendelt el, vádat emelt, megnevezte a tanúkat, akiknek megidézését kivánta, részt vett a végtárgyalásokon, havonta kétszer megvizsgálta a börtönöket s a felmerült panaszok orvoslását szorgalmazta az illető bíróságoknál.

A nagyváradi államügyészség hivatali területén a bűntények 2/3-át állatlopások tették ki. Ezzel kapcsolatban 1855 március 23-án a főállamügyészség tudomására hozta, hogy az alsóbiróságok figyelmen kivül hagyták a büntető perrendtartás megfelelő paragrafusát, a jegyzők pedig nem teszik a községi pecsétet a marhapasszusokra, minek folytán nem állapítható meg, vájjon nem hamia-e a passzus. /475 az./

Az államügyészségnek kellett figyelnie a birói eljárás törvényességére is. Egy Ízben, vádlottak kihallgatásakor alkalmazott törvénytelen eljárás miatt azt irta, hogy "a szalontai cs.k. vizsgálóbiróság komolyan figyelmeztetendő, hogy a büntető perrendtartás 201.§. ellenére idő előtt beküldött vizsgálati foglyoknak visszakisérése által igénylendő költségek fedezésére köteleztetni fog".

Az iratokhoz segédlet nem lévén, azok csak darabról-darabra történő átnézéssel kutathatók.