Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 535 -1906-1949. évekből maradtak meg. De ezekből is megismerhető a közgyűlések és választmányok működése, a birtokosok neve, az építkezések egy része, a kertek nagysága, az elszámolások rendje, a hegyőrök félfogadása, a szolgálati kötelezett ségek sora. A Hajdúböszörményi Rákóczi Hegyközség 1930-1947. évekből származó iratai maradtak fenn, egészen kis terjedelemben. Ezek a szőllőskerti termelésre, a birtokosokra, a szőllők fajtáira nyújtanak felvilágositást. A Hajdúböszörményi Zrinyi Hegyközség iratai mindössze egyetlen jegyzőkönyvből állnak 1945-1948. évekből. De ez is alkalmas arra, hogy a vagyonleltár, a zárszámadás, a kert karbantartásának módja megállapítható legyen, természetesen csakis az adott időből. A hegyközségek iratainak kezelése a szervezetek megszüntetése után gondatlanul történt. Ennek az volt a következménye, hogy a tanácsok megalakulása után átvett iratok mennyisége már korlátozott volt s ha maradtak fent esetleg nagyobb mértékben,azok további sorsával a mezőgazdasági osztályok sem törődtek. A Levéltár az általános iratbegyűjtések kezdeti szakaszában,1952/53- ban csupán azokat az iratokat találta meg, amelyek ma is őrizetében vannak. Sajnos, az iratkezelés szabályos elveitől való eltérés a történettudományt a mezőgazdasági és főként a kertkultúra történetének forrásaitól fosztotta meg. Hajdú megye területéről egyéb hegyközségi iratok nem maradtak reánk. Bihar megyéből is mindössze három hegyközség levéltári forrásai ismeretesek, miután mindazok, amelyek valamikor meg lehettek, valószínűleg esetleg a volt hegybírók személyi tulajdonában kallódhatnak. A hegyközségek megszűnése idején ugyanis szinte általános gyakorlatként érvényesült az az eljárás, hogy a legeltetési társulatok, a hegyközségek iratainak nagy részét a volt vezetők lakásukra vitték és a járási tanácsoknak be sem jelentették. A levéltári felderítés sokszor megállapította, hogy a közületi irattárak megmaradt hányada magánszemély kezelésében található. Ha erre a tényre valaki adatokat talált, a Levéltár a még meglévő iratokat begyűjtötte, de sok esetben még ma is ismeretlen a volt társulások működésének emlékeit őrző iratok sorsa. A Bihar megyében működött hegyközségek közül mindössze azok iratai marad tak fenn, amelyeket 1949-ben a járáshoz nyújtottak be. A Bagaméri Hegyközség 1939-1949 évekből származó iratai kis terjedelműek, de viszonylag gazdag adatokkal tárják fel a hegyközség működésének elveit, a tagok helyzetének alakulását. A jegyzőkönyvek 1939-1948 évekből ismeretesek s lényegében ezek a döntő források állnak előtérben minden kutatómunkánál. Különös érdeklődésre tarthat számot az az 1947-ből származó kimutatás, amely az új földhözjuttatottak járulékáról tájékoztat, miután a korábbi tagnyilvántartásokkal való összehasonlítás esetén a változások és a hegyközség tagjainak osztályviszonyai tárhatók fel. A Pocsaji Hegybirtokosság működéséből csak az 1929-1948. évi jegyzőkönyvek maradtak fenn, azok viszont részletes tájékoztatást nyújtanak a gazdálkodás menetéről, a tagságról, emiatt értékes okmányoknak tekinthetők. Ugyanez a helyzet a Sárándi Hegyközség irataival, de ennek működését mindössze az 1939-es jegyzőkönyvek tükrözik.
