Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei
- 388 indították üzletfeleik ellen a megvett áruk ellenértékének megfizetése iránti pereket, ugyanakkor számos külföldi cég és gyártulajdonos perelte elsősorban a debreceni kereskedőket hasonló jogcímen. Bejegyzett cégek egész sora jutott csődbe, illetve kezdett kényszeregyezségi eljárást. A hadiszállítások körüli visszaélések derültek ki abból a polgári perből, anelyet 1917-ben a kir. kincstár a debreceni törvényszék 244 oldalas büntető Ítélete alapján kártérítés címén indított hadiszállítók ellen.^ Néhány, érdeklődésre mindenképpen számot tartó kisajátítási ügy iratai is megvannak ebben a kútfőben. A kereskedelmi miniszter 1912 február 14-én kelt leiratával engedélyezte a debreceni városi tanácsnak, hogy "a város keleti részén a hajdúhadházi és diószegi útvonalak közötti területen létesítendő köztemető céljára magántulajdonban lévő 4 kát, hold 425 négyszögölet kisajátítson”. A kisajátítási ár megállapítása miatt indult perek adatokat nyújtanak a köztanető létesítésére irányuló elképzelésekre.^ 1915-ben kezdtek hozzá a debreceni MÁV gépjavító műhely /:ma Járműjavító:/ mellett munkáslakótelep létesítéséhez szükséges ingatlanok kisajátításához. A periratok között térképek, vázrajzok is vannak, amelyekből kitűnik, hogy milyen területen kívánták a lakótelepet megvalósítani.^ Ugyancsak 1915-ben indított pert a MÁV a püspökladányi állomás kibővítéséhez szükséges ingatlanok kisajátítása végett. Az örökhagyó halála után a végrendeletek felbontása és kihirdetése 1872-től a törvényszék hatáskörébe tartozott. Ezért kerültek végrendeletek igen tekintélyes számban a törvényszék irattárába, s ezeket a Levéltár külön csomóban őrzi.^ Szobőszlói és néhány kábái lakos végrendeletén kívül a többi debreceni lakosé. A végrendeletek is adatokat szolgáltatnak a XIX. század második felétől a debreceni birtokviszonyok alakulására és arra, hogy ettől az időtől kezdve a családtagokon kívül a különböző debreceni közintézmények milyen hagyatéki vagyontárgyakhoz jutottak. Érdeklődésre tarhat számot az a végrendelet, amellyel Kövesy Antal debreceni lakos 1872 vagy 1873-ban /: a végrendeleten keltezés nincs:/ 100 forintot bölcsőde céljára hagyott, 150 forintot pedig a városi színházra azzal a rendeltetéssel, hogy a tőke 10 évi kamatát a város történetéből merített vig és szomorú játékok pályadijára fordítsák. Megtalálható Semsey Albert hitbizományos 1872 január 12-én főúri tanúk jelenlétében kelt végrendelete, továbbá báró Wangheim Ottóné 1874 október 14-i rendelkezése dengelegi, nagy- és kispeleskei birtokairól, valamint jelentős összegű készpénzéről. A csomóban azonban nemcsak a kapitalizmus korában tett végintézdéaek találhatók, hanem 1795 -1848 közöttiek is, s ezek között megmaradt néhány olyan is, amelyet 1848-ban hadba indult nemzetőrök tettek.
