Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei

- 381 Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok1^- az uriszék kivételével szinte valamennyi 1843 előtti feudális oiróságot, köztük az alispánok elnöklete alat­ti megyei törvényszékeket is visszaállitották, de ez utóbbiaknál a tagok lét­számának felső határát nem szabta meg, csupán azt kivánta, hogy az Ítéletho­zatalnál az elnökön kivül legalább 4 törvénytudó és állandó tag legyen jelen. Az 1840:22. te. 6.§-ára és az 1848:XI.t.c.-re hivatkozással az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 27.§-a a megyei törvényszékek állandóvá tételét ren­delte el azzal az indokolással, hogy ezt "a_tele^önyvi_intézmény_természete_és a megváltozott viszonyokhoz idomitott_torvénykezési_rendszer_mulhatatlanul_szük­­ségessé teszi". A megyei törvényszékeknek a feudális viszonyokhoz képest alig változott szervezete nem felelt meg a szakszerűség követelményeinek, mert a törvénytudást minden képesítéshez kötöttség nélkül csak szólamszerüen kívánták meg. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban meghatározott bírósági szer­vezet sokáig nem volt fenntartható, ezért létre kellett hozni a polgári társa­dalom követelményeinek megfelelő teljesen új szervezetet. Ennek elvi alapjait az 1869:IV.t.c. rakta le. Az igazságszolgáltatást elválasztotta a közigazgatás­tól akként, hogy egymás hatáskörébe nem avatkozhattak, s az itélőbirák kineve­zését az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király hatáácőrébe utalta. Előírta a képesítési követelményeket: a bírói kinevezéshez államvizsgával be­fejezett egyetemi vagy jogakadémiai végzettséget, 3 évi bírósági vagy ügyvéd­jelölti joggyakorlatot és bírói vizsgát kívánt meg. Szabályozta az összefér­hetetlenséget és megtiltotta, hogy a biró politikai vagy munkás egyletnek tag­ja legyen. A birói függetlenség garanciáját abban határozta meg, hogy a biró a törvény és törvényerejű szokás alapján Ítélhet, dönt a rendeletek törvényes­sége felett, nem lehet állásából elmozdítani, más bírósághoz áthelyezni és fi­zetését leszállítani.1^ Ennek a törvénynek az elvi rendelkezései alapján - a német és osztrák mintájú szervezettel - az 1871:XXXI.te.-kel minden megye székhelyén és sok más városban, összesen 102 törvényszék, mint elsőfolyamodású bíróság felállítását rendelte el. Miután ez a szám túlméretezettnek bizonyult, az 1875:XXXVI. és 1885:111. tc-vel 38-at megszüntettek, igy az ország akkori területén 64 törvényszék működött. Az 1871:XXXI. te. értelmében a törvényszék hatáskörébe1^ kerültek mindazok a 2ol_gári_£eres és perenkivüli ügyek, amelyek az azelőtt fennállott elsőfolyamodású társasbiróságok /jvárosi, megyei, kerületi, széki és vidéki törvényszékek:/ elé tartoztak; továbbá a váltó és kereskedelmi ügyek, kárté­rítési perek, bizonyos pénzügyi panaszok, úrbéri, tagositási és arányositási ügyek, végül mindazok a bűnvádi ügyek, amelyek eddig az elsőfolyamodású tár­­sasbíróságokhoz tartoztak. Az esküdtszék felállítását azonban másik törvény­nyel kívánták szabályozni. A törvényszék hatáskörébe utalták a telekkönyvi hatóság teendőit is, a telekkönyvek vezetését és kezelését a törvényszék mel­lett szervezett telekhivatalra bízták. Az esküdtszékek megszervezésére minden büntető hatáskörrel rendel­kező törvényszéknél csak az 1897:XXXIII. tc-vel került sor. Ez az elnökkel együtt 3 birói tagból és 12 esküdtből állott. Az esküdti képességet ez a tör-T

Next

/
Thumbnails
Contents