Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 356 -központi igazgatóság irányítása alá került. Akkor még nem voltak üzletvezetőségek, tehát területi szervezetek, mert minden és kizárólag az igazgatóság ügyintéző tevékenységéhez kapcsolódott. A vasútak bővülése, a tervszerű vasútépítés ezt a teljes központositást azonban már ésszerűtlenné tette és felmerült az ország különböző területeit átfogó középfokú szervezet kialakításának igénye. Ezt az igényt elégítette ki a 11494/1874. KMK számú rendelet, amely az igazgatóság alá rendelt üzletvezetőségek szervezéséről intézkedett* Ezek a középfokú szervek folyamatosan Jöttek létre. Az üzletvezetőségek egyik központja Debrecenben néhány év elteltével alakult ki, mert a rendelet időpontjában Hajdú- és Bihar megyék vasúti hálózata szegényes volt; a város területi helyzete, földrajzi fekvéséből adódó szinte természetes csomópont jellege azonban föltétlenül indokolta, hogy az egyik üzlethálózati központ Debrecenben működjék. A debreceni üzletvezetőség élén a MÁV elnökének alárendelt és a miniszter által kinevezett üzletvezető állt, akinek működése az iratok alapján 1889-től mutatható ki* Az üzletvezetőségek állami szervekként működtek; hatáskörük többször módosult, területi illetőségük változott, de mindenkor több törvényhatóságra terjedt ki. 1931-ben üzletvezetőségek voltak Budapest, Szombathely, Pécs, Miskolc, Debrecen, Szeged városokban. A levéltárnak átadott iratok sokrétűek és széleskörű iráryitó-ellenőrző tevékenységre utalnak. Vannak politikai természetű bizalmas iratok, amelyek elsősorban a katonai szállítmányokról tájékoztatnak, de néha egyes személyek baloldali magatartásáról is beszélnek. Vannak általános szervezési ügyiratok, amelyek a hálózat bővítéséről informálnak, szolgálati és személyzeti ügyek, amelyek alapján az alkalmazottak szociális, statisztikai, ügybeosztást érintő helyzete rajzolható meg. A területkisajátitások avasútvonal mentén fekvő községek birtokpolitikai kérdéseire is szolgáltatnak adatokat s éppen ezekből állapítható meg, mennyire figyelemmel volt a MÁV a kisajátításoknál a nagybirtokosok érdekeire, A beruházásokra, felépítményekre, megállók létesítésére vonatkozó iratok az adott kérdések kapcsán jó helytörténeti forrásokat jelentenek. Az iratok levéltári rendszere kútfős kezelésen alapszik. A MÁV központi iktatókönyvet, sorkönyvet vezetett, de az iratokat érkeztetés után azonnal besorolták a vonatkozó kútfőbe, amelynek számát feltüntették az iktatmányon* Az irattári elhelyezés már kútfők szerint történt, emiatt a kutatás a téma ismeretében könnyű. Mutatók is készültek, amelyeknek segítségével az iktatószám föltétlenül, de legtöbbször még a kútfős elhelyezés száma is megállapítható, A kútfőkön belül alapszámos kezelés szerint kialakultak a tematikai gyüjtőszámok. Az alapszám mindenkor az első Ízben előforduló iktatószámmal volt azonos. Ha tehát egyetlen ügyben több irat keletkezett, a megfelelő kútfőben és azon belül a téma alapszáma alatt minden irat egységes fogásban került megőrzésre. A levéltár ezt a rendet teljes egészében fenntartotta, sőt a további begyűjtésre várva a kútfőkön belül raktári számjeleket tartott fenn abból a célból, hogy ne váljék minden alkalommal új sorszámozás szükségessé. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az iktató- és mutatókönyveket a
