Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei

J

kezett be. Az 1952 után megindított vizsgálatok csak azt deríthették fel, hogy egyes jogutód szervek minden jegyzék nélkül átvettek irategyütteseket, kimutatásokat, iktatott iratok csomóit, de a gyakorlati használat igényének elmulasztásával tovább nem foglalkoztak azok gondos megőrzésével.

Ez a körülmény, sőt továbbmenően az okok sorozata - ha nem is menti de - megmagyarázza, hogy az eléggé nagyszámú pénzügyi szervek iratai annyira hiányosan kerültek levéltári őrizetbe.

Ennek ellenére a meglévő iratok egészükben, minden szerv működése idejéből, különösen a kimutatások, a nyilvántartások, jó helytörténeti forrásoknak bizonyulnak. Ha valaki az adózás mértékére, az adófizetők szociális körülményeire, a községek földbirtokmegosztására, a kereskedelmi forgalom részleteire, a jövedelmek arányaira kiván kutatást folytatni, hosszú időt fordithat a levéltári iratok vizsgálatára,, különösen akkor, ha a mezőgazdaságot választja kutatása tárgyául. Sajnos, eddig alig vették a kutatók figyelembe a pénzügyi szakigazgatás különböző szerveinek levéltári anyagit, holott a birtoknyilvántartások, a felmérések, a területváltó zások, a kapitalista korban végbement paraszti rétegződés folyamata legvilágosabban éppen a pénzügyi iratok ágazataiból derül ki. Az kétségtelen, hogy ezek az igen változatos iratok a politikai történetirás számára közvetlen tájékoztatást nem nyújtanak, de közvetve a társadalom elsősorban paraszti rétegeinek megismeréséhez nélkülözhetetlenek.

A pénzügyi szervek iratainak tudományos értékét, kezelési rendszerét az egyes fondok szerint haladva kivánjuk ismertetni azzal, hogy az egyedi iratok leiró része a tipusok felsorolásával a tartalmi elemekre is rámutat, mert különösen a nyilvántartások önmagukban is elárulják a tárgy lényegét.

Ha valaki csak egy-egy témakör iránt érdeklődik, a megfelelő kötetből azt kell kikeresnie, ami saját témakörére vonatkozik.

Az VI. 101. fondtörzsszám alatt a levéltár a debreceni m. klr. pénzügyigazgatóság iratait kezeli.

Ismeretes, hogy a polgári forradalmi törvényalkotás az 1848. évi

3. t.c. révén az állami bevételek irányítását, a pénzügyek vezetését és felsőfokú ellenőrzését a pénzügyminisztérium alá rendelte. A törvény végrehajtására és a részletek szabályozására azonban nem volt elég idő, mert a szabadságharc bukása után a pénzügyek országos irányítása a cs. kir. pénzügyminisztérium kezébe került, lényegében tehát e magyarországi bevételek fölött Bécs rendelkezett.

Az abszolutizmus első évében, 1850-ben a pénzügyi kormányzat az országot négy pénzügyi kerületre tagolta, Buda, Temesvár, Zágráb, Nagyszeben székhelyekkel. Ezzel az intézkedéssel több megyére kiterjedő illetékességű országos pénzügyigazgatóságokat hoztak létre. Az emlitett négy pénzügyigazgatóság alá rendelten az egyes polgári kerületekhez igazodóan megszervezték az ú*n. kerületi pénzügyigazgatóságokat, mint pénzügyi középhatóságokat. Ezek váltak a később átalakított pénzügyigazgatóságok jogelődjeivé. A pénzügyigazgatásnak ez a szervezeti formája lényegében a kiegyezésig, 1867-ig fennmaradt.- 319 -