Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 316 -tisztikar szakmai tudásának fejlesztésére nyújt lényeges felvilágosítást. A tűzrendészet állami szabályozására irányuló törekvések jeleivel már a múlt század végén találkozhattunk, de akkor a tűzvédelmi intézmények az öhkormányzati hatóságok alá rendelten működtek. Az egymás után megalakult önkéntes tűzoltó testületek és egyesületek inkább társadalmi jellegükkel emelkedtek ki, de az önként vállalt fegyelmet a testületen belül büntetés terhe mellett kötelesek voltak vállalni. Egyes önkormányzatok még azt is szabályozták, hogy a tűzoltásra kijelölt személyeket évenkint össze kell Írni s azok szükség esetén kötelezően attól függetlenül mozgósíthatók, hogy a tűzoltó testület létszámába állandó tagokként beletartoztak-e, vagy azon kívül álltak. Hosszas kísérletezések után az 1920-as években alakultak meg az állandósított tüzoltószervek,- még mindig az önkormányzatok irányítása alatt s azoknak alárendelten. Az 1930-as években azonban már elkerülhetetlen volt a tűzrendészet célszerű szabályozása, az állami tűzvédelmi hálózat megszervezése. Ennek a törekvésnek a jegyében alkotta meg az országgyűlés az 1936.évi 10. t.c.-t, amelynek felhatalmazása alapján a 180.000/1936. B.M. számú rendelet részletesen szabályozta a tüzrendészeti hatóságok feladatkörét és a tűzvédelmi szervek működését. Ezzel a rendelettel hatályát vesztette az első Ízben 3365/1869. B.M. szám alatt, majd később különböző időkben megjelent tüzrendészeti jogszabályok hosszú sora. A belügyminiszteri rendelet felsorolta a tüzrendészeti hatóságokat, közöttük első fokon a főszolgabírót, illetve városokban a polgármestert, másodfokon a törvényhatóság első tisztviselőjét /alispán, illetve thg városi polgármester/ és a szakszerveknél a megnevezett tisztségviselőket. A tűzvédelmi szervezetek között részletezte a hivatásos tűzoltóság feladatkörét, az önkéntes tűzoltóság, a köteles- és a magántüzoltóság szervezetét. A tűzrendészet állami irányítása, a szervezeti és fegyelmi eljárások egységességének biztosítása a tüzrendészeti felügyelők hatáskörébe tartozott, akiknek élén az országos főfelügyelő állt; az országot 15 kerületre osztották, egy-egy felügyelővel az élen. Egyik ilyen kerület volt a Bihar, Hajdú, Szabolcs, Szatmár vármegyéket és Debrecen várost magában foglaló, amelynek az iratai részben fennmaradtak. A kerület összefogta a vármegyei felügyelőket, azok a járásiakat, mig a városi felügyelő jogkörét a helyi tűzoltóság főparancsnoka gyakorolta. Az iratok között a meglévő, de ilyen formában is használható segédleteken kivül a tanfolyamok törzskönyve főként személyzeti és továbbképzési kérdésekben eddig nem értékesített, hasznos adatokat nyújt.'1' A meglévő könyvek 1934 óta vannak meg, miután a kerületi szervezet gyakorlatilag még a törvény előtt működött. Jegyzet 1./ Lásd Meznerics Iván - Torday Lajos könyvét: A magyar közigazgatás szervei, 1937, Bpest, cimen, 100-101. lapokon. A járási felügyelők iratai közül a debrecenié maradt fenn; ismertetése IV.B.922, fondtörzsszám alatt.
