Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 288 -A helytörténészek általában abból indulnak ki, hogy a maguk közösségének vizsgálatából szűrhessenek le olyan általánosan jellemző vonásokat, amelyek nagyobb közösség megismerését segitik elő. Ezért elsődlegesen a község működése során fennmaradt iratok tanulmányozását tartják döntő fontosságúnak ás mindenkor nagy erőfeszítéseket tesznek az ilyenek felderítésére. Ennek tudatában hivjuk fel a figyelmet a községi iratokra, amelyeknek jelentősége két s,égbevonhat atl an. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár a községi iratok begyűjtését 1952-ben tervszerűen kezdte meg. A begyűjtés során kedvezőtlen körülményekre figyelt fel. Nem egyszer azt tapasztalta, hogy a községek irattára vagy a háború alatt semmisült meg, vagy később a hanyag kezelés következtében pusztult el; nem egyszer tudatos iratrongálás jelei felismerhetők voltak, amelyeknek okai között a félremagyarázott bürokrácia elleni harc, sokszor pedig a múlt Írásos emlékeinek a gyűlölete szerepeltek. Csak nagyon kevés helyen tapasztalhattuk, hogy az irattárak gondos kezelését egyik hivatali kötelezettségnek tekintették. Az is előfordult pl. Balmazújvárosban, hogy a háborús pusztítások és veszélyek elől nyugat felé menekített iratok valamely idegen községben mentek tönkre, és mire a levéltár megtudta őrzésük helyét, addig az anyag egy része már elveszett. Gyakori eset volt, hogy a menekítés közben az iratok közül néhány érdekesnek ítélt okmányt, jegyzőkönyvet magánosok megmentettek; többen később azokat viszszajuttatták a levéltárnak, mások viszont jogtalanul elsajátították, és emiatt közigazgatási- adminisztratív módszerekkel kellett tőlük elvenni. Mindezek summáz at ak ént a községek kapitalista korabeli iratai általá - nosságban inkább szegényesnek, mint gazdagnak mondhatók, csak egyes helyekről találhatók a levéltárban megközelítően teljesnek tekinthető irategyüttesek. A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban összegyűjtött községi iratok az 1950- ben kialakult megyei szervezethez igazodóan abc-rendben kerültek felállításra. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon nem lett volna célszerűbb az 1950. előtti szervezetet figyelembe véve, egymástól elválasztani a volt Hajdú, és a volt Bihar vármegyéket. Hosszas megfontolás után a véglegesen 1966-ban befejeződött rendezés során a levéltár kitartott azon elgondolás mellett, hogy a községek és járások gyakori változásai, a szervezeti formák többszörös módosulásai folytán az 1876-ban még élő két vármegye helyzetét nem lehet alapnak tekinteni, hanem legegyszerűbb és az iratkezelés szempontjából legáttekinthetőbb az a módszer, amely a községek sorrendjét veszi alapul attól függetlenül, hogy valamikor melyik vármegyéhez tartozott. Ezt az elvi meggondolást támasztotta alá az a körülmény, hogy a mai Hajdú-Bihar megye nemcsak a két névadó megyéből alakult ki, hanem magában foglalja a történeti Békés megye egy részét, ezért célszerűbbnek tűnik az, hogy inkább a nyilvántartásokban tüntessük fel a valamikori hovátartozást, hiszen a kutatók nagy része ma már azzal sincs tisztában, hogy a különböző vármegyéknek milyen területi illetékessége volt. Az 1944 előtt keletkezett községi iratok számbavételénél az 1876 után kialakult megyeszervezeti helyzetet vettük tekintetbe, mert az akkor Hajdúhoz csatolt bihari vagy szabolcsi községek és a Biharban megmaradt községek mindegyike beletartozik a jelenlegi nemzetközi egyezmények értelmében Hajdú-Bihar megye Levéltárának gyűjtőkörébe. 1950-ben a levéltár a fennálló egyezmények
