Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 20 -illetlen hangúnak találták és Gerzon eljárását helytelenítve, visszajuttattákhozzá.^ ^

Gerzon ezek után lelkiismeretes hivatalnokként igyekezett a rendszert

kiszolgálni. Zichy Henrik gróf, a nagyváradi helytartósági osztály vezetője

18/

1859-ben nyugdíjaztatásra hozta javaslatba. '

a/ Elnöki iratok

1855-1860

Ravazdy elnöki iratai közül semmi sem, Gerzonéi közül egy csekély töredék maradt ránk. Ezek közül legnagyobb terjedelmű a Ferenc József 1857» évi kőrútjára vonatkozó. Minthogy az iratokat egyébként semmi sem fűzi egybe, egyénként kell a megnaradt darabokat ismertetnünk.

Az 1855- évi 2707. ein. sz. irat Lakatos Benedek szalontai főszolgabiró jelentése a két sarkadi jegyző ellen lefolytatott vizsgálat ügyében. Egyikük ivásnak adta magát s ittas állapotban a csendőrséget is szidalmazta. Gerzon ezt a személyt elmozdította állásából.

Ugyanabból az évből a 2715* ein. sz. irat az ostromállapot idején kiadott fegyverengedélyek felülvizsgálatára vonatkozó rendelet. Ezeket a régi fegyverengedélyeket 1856 január 15-ig ki kellett cserélni. A szol gabiráknak gondoskodniuk kellett a rendelet kihirdetéséről s az egyes községeknek a kihirdetés megtörténtét igazoló Írásait be kellett küldeniük a megyefőnöknek. Itt fekszenek a tenkei járás községeinek elöljárói által kiállított ilyen igazolások, szép községi pecsétekkel /111/1856. eln.sz./. Itt található a helytartósági osztály egy újabb rendele te is arról, hogy az uradalmi tisztek vegyék át az uradalmi mező- és erdőőrök puskáit, s nekik csak szükség esetén és felelősség mellett adják vissza /1916/1856.eln.sz./ Előfordultak ugyanis olyan esetek, amikor ilyen fegyvereket a rablók elszedtek, vagy az őrök nekik kölcsönöztek, s ezzel a közbiztonságot veszélyeztették.

Az 1857. évi megmaradt elnöki iratok - mint említettük - Ferenc József magyarországi körútja során a délbihar megyei fogadás megszervezésére vonatkoznak. Garzonnak nagy erőt kellett fordítania a fogadás előkészítésére. Össze kellett állítani az egyes járásokban lakó birtokos nemesek névsorait /ezek a névsorok feltüntetik, hol volt a birtokuk, és hol laktak/. A járásoknak, amelyeken az uralkodói menet keresztülhaladt, lovas bandériumokat, kellő számú előfogatot és ’’csinos népi táncos párokat” kellett kiállítaniuk. A fogadáshoz, a diszkapuk építéséhez s egyéb kiadáshoz szükséges költségeket a nemességnek és a községeknek gyűjtés utján kellett előteremteniük. A déli, szegényebb járások nem voltak képesek kellő számú hátaslovat kiállítani. A lovasok nagy részének öltözéke fehér vagy buzavirágkék ing és gatya és fekete süveg volt. A hivatalnokoknak ünnepi egyenruhájukat kellett felölteniük, A szalontai járás - ahol a lovak a szűkös takarmányozás következtében rossz bőrben voltak - Arad megyéből kért kölcsön lovakat. A belényesi járás 170 főnyi bandériumot állított ki, de ebből csak 20 ló volt alkalmas arra, hogy az uralkodót és kíséretét kövesse, a többiíket csak egy helyben lehetett felállítani. A nagyváradi járás ezzel szemben 600 egyenruhába bujtatott és ugyanannyi közönséges öltözékü lovas kiállítását vállalta.