Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 18 -Mihálovits János közigazgatási szolgabiró került. '

Szerb Tivadarnak azonban hamarosan távoznia kellett a belényesi kormánykerület éléről. A bécsi igazságügyminisztérium által a Szerb Vajdaságba küldött miniszteri biztos, Névery Sándor, már február 28-án azzal a kéréssel fordul Geringerhez, hogy inditsa őt útba Temesvárra, mert az ott szervezendő országos fotörvenyszeken kívánja őt alkalmazni. ■ Bár Geringer ezt a kérdést megtagadta, Névery később mégis elérte, hogy az igazságügyminiszter Szerb Tivadart a lugosi kerületi törvényszék elnökévé nevezte ki. Névery arra hivatkozott, hogy Szerb már 1849 novemberében birói állásért folyamodott az igazságügyminiszterhez, hogy mindig is biró volt, s hogy román nemzetisége nélkülözhetetlenné teszi őt a lugosi törvényszék élén, amelynek illetőségi területén 200 000 román él. - Geringer megkísérelte a kinevezést visszavonatni. Augusztus

30-án Bach belügyminiszterhez fordult, felpanaszolva, hogy Névery elmulasztotta őt megkérdezni, nélkülözhető-e Szerb jelenlegi beosztásában. A belényesi kormánykerület élére román férfiút kell állitani, az ország román lakossága azonban szűkölködik ólyan férfiakban, akik alkalmasak ilyen állás betöltésére.

Azt kérte Bachtól, eszközölje ki az igazságügyminiszternél, hogy az birói kinevezését vonja vissza.Kérése eredménytelen maradt, Szerbnek el kellett foglalnia új állását. Ettől kezdve "Bihar-belényesi megyei cs. k. főnök s kormánybiztos nem létében" Mihálovits János főszolgabiró vezette a kormánybiztosságot.

Ma^arország ideiglenes politikai felosztása ügyében Bécsben döntöttek. Ferenc József 1850 szeptember 8-i legfelsőbb elhatározásával hagyta jóvá Bach ezirányú felségelőterjesztését. Ennek értelmében a régi Bihar megye déli részéből "Felső-Bihar" néven, 99 négyzetmérföld területén, 211 698 lakossal kellett megyét alakitani. A megye székhelye Nagyvárad, közigazgatásilag 8 járás- • ra /nagyváradi, sarkadi, szalontai, béli, belényesi, élesdi, magyarcsékei, vaskohi/ oszlik. Ezzel kimondatott az Ítélet a Geringer által szervezett Bihar-belényesi megye felett. Világossá vált, hogy az olmützi alkotmányban meghirdetett elveknek a gyakorlatban mennyi az értéke: az összbirodalmi érdekek nem engedték meg, hogy bármelyik nemzetiség megerősödjék, a kincstári érdek pedig ellene szólt a megyék túlságos felaprózásának. Geringer ezután elrendelte Cseh Edének, a nagyváradi kerület miniszteri biztosának, a belényesi "kormánykerület " feloszlatását. Cseh október 5-én jelentette neki, hogy rendelete alapján utasította Ravazdyt, vegye át a megszüntetett kománykerület területének igazgatását is, s a kormánybiztosság személyzetét egyelőre vegye maga mellé.

Az igy megalakult Felső-Bihar megye tehát nyolc járásra oszlott. A volt gyapjúi járás székhelye Nagyváradon volt, minthogy Gyapjú községben a szolgabirói hivatalt nem tudták elhelyezni, ezért hívták a járást nagyváradinak is.

Ezt a megyét kormányozta Ravazdy a provizórium idején, ideiglenes jelleggel alkalmazott hivatalnokokkal. A gyakorlatban csakhamar kiderült azonban, hogy e területi felosztás több tekintetben nem felelt meg a kivánalmaknak. Ezért a definitivum előkészítése idején, 1853 februárjában Albrecht főherceg, Magyarország akkori katonai és polgári kormányzója, elrendelte a nagyváradi kerületben működő szervezőbizottmánynak, tegyen véleményes javaslatot a megyék területében szükségesnek látszó változtatásokra nézve.

8 /