Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 252 -55 tagja volt, de egyetlen személy sem került be az elnyomott társadalmi rétegek sorából, A községi elöljáróság tevékenysége a maga eszköaeivel kedvezően hatott a kapitalizmus fejlődésére. Több szabályrendeletet alkotott, amely a beligazgatást, a gazdasági élet rendjét, a közjövedelmek szaporodását vonta maga után. Menet közben gondoskodott a közvilágitás kezdetleges megvalósításáról, a járdaépítésről, kijelölte a község települési hálózatának vonalát, igyekezett a városi gazdálkodás pénzforrásait bőviteni. A fent vázolt fejlődési vonal és a változások széles köre a kutatás témáit is befolyásolhatja. Tekintettel arra, hogy Hajdúdorognak viszonylag gazdag levéltári anyaga maradt, kívánatos rájuk a helytörténeti kutatás figyelmét felhívni. Az iratok levéltári rendszere A hajdúdorogi levéltárat 1952-ig a nagyközség kezelte és viszonylag elég gondosan. Voltak ugyan elhelyezési nehézségek és emiatt főként a feudáliskori jegyzőkönyvek egy része elpusztult, más része pedig teljesen átnedvesedett, de a tőkés korszak iratai kevés sérülést szenvedtek. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár 1952/1953-ban szállította be a kint lévő iratok egy részét, majd a Levéltárak Országos Központja utasításához igazodva 1966-ban rendezte véglegesen a fondókat, amikor kialakította az önálló iratképző szervek iratainak azonos számok alatt történő kezelési rendjét. Ennek a rendszerezésnek megfelelően különültek el egymástól a képviselőtestületi, a városi tanácsi, főhadnagyi, a polgáraié s téri, az árvaszéki, a városgazdái, az adószedői, a rendőrkapitányi, a számonkérő széki iratok 1886 előtt, majd az 1886-ban bekövetkezett változások alapján ugyanilyen elgondolásokkal a nagyközségi hivatalszervezet irategyüttesei. Az iratok elválasztását nem lehetett következetesen keresztülvinni, mert az egykorú kezelés alig tett különbséget a főhadnagyi ás az 1884 óta polgármesteri iratok között, de arra sem volt tekintettel, hogy a városi képviselőtestületnek 1887 elején történt megszűnésével az új képviselőtestület már eltérő jogokat gyakorolt. Mind a jegyzőkönyveket, mind a segédleteket a korábbiakban vezették tovább, figyelmen kivül hagyva, hogy a szervezeti formák megváltoztak. Ebből az következik, hogy ha egy kutató pl. a nagyközség működését kívánja tanulmányozni, vissza kell nyúlnia a rendezett tanácsú város irataihoz, amelyekből bőségesen meríthet adatokat* Ugyan e helyzetnek fordítottja íb fennáll. Amikor a levéltár a rendezés során a hivatali struktúra változásait vette figyelembe, tekintettel kellett lennie az egykorú iratkezelési rendre, mert a kötetek szétszabdalása, vagy a nyilvántartókönyvek elválasztása hiba lett volna és sértette volna az iratvédelem követelményeit. Az egyes fondokon belül a képviselőtestületi iratoknak különös kezelési módszerük nem volt, mert az ügyeket napirendre pontokként tárgyalták és annak számai kerültek rá a fogalmazványra is. Hasonló volt a helyzet a tanácsi iratoknál is, A főhadnagyi, illetve polgármesteri, majd főbírói beadványok
