Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 16 -IV«B. 151. Délbihari cs.kir. megyehatóság iratai /Sashegyi Oszkár/ /1850-1860/

A magyar szabadságharc bukása mélyreható változást idézett elő a megyék életében, igy Bihar megye közigazgatásában is. Az ellenforradalmi Habsburg összbirodalmi kormányzat a megyei önkormányzatot megsemmisitve, kinevezett "császári királyi" hivatalnokokkal igazgatta a megyéket s Bihar megyének történetileg kialakult területi egységét sem tartotta fenn. Haynau 1849 szeptember 1-én Jósa Pétert nevezte ki a Bihar megyét, Szabolcs megyét és a Hajdú kerületet magában foglaló nagyváradi kerület főbiztosává, aki felsőbb utasítás alapján már egy héttel később javaslatot tett Bihar megye három részre bontására s arra, hogy az egyik rész élére román nemzetiségű és görög nem egyesült vallású kormánybiztost nevezzenek ki1^. Bécsben időközben kidolgoztak egy új területi felosztási tervet, amely szerint Jósa kerületéhez esek Bihar megyének a Sebes-Kőröstől délre fekvő része és Arad megye tartozott, mig Északbihar Szabolccsal és a Hajdú kerülettel együtt egy másik kerületet alkotott. Geringer szeptember 23-án közölte Jósával ezt a tervet, azzal, hogy javaslataiban ahhoz tartsa magát. Jósa ezek után eléglek tartotta Délbiharban egy kormánybiztos kinevezését, Tenke vagy Belényes székhellyel. Ugyanakkor javaslatot tett a négy külön várost alkotó Nagyvárad közigazgatási egyesitésére és élére polgármester kinevezesere. ' Geringer azonban újból megkérdezte véleményét, nem kellene-e Délbihart nemzetiségi okokból két részre osztani? Éppen ezért egyelőre nem nevezett ki megyefőnököt Biharnak Jósa kerületében maradt részébe, Nagyvárad polgármesterévé viszont már ekkor /november 4-én/ kinevezte Bölönyi Menyhértet, akit Jósa erre az állásra első helyen hozott javaslatba. Bölönyi korábban megyei tisztviselőként működött, mellette szólt az a körülmény, hogy románul is beszélt.

Jósa újabb/1849 november 17-i/ javaslatában kifejtette, hogy bár tiszta magyar és tiszta román részre Délbihart a terület kevert lakossága miatt nem lehet felosztani, mégis, minthogy a románok inkább a hegyes vidékeken, a magyarok viszont a sik vidéken laknak, s minthogy a Sebes-Kőröstől délre fekvő rész Bihar megye nagyobbik fele, amely mintegy 120 négyzetmérföld területet foglal magába, kívánatosnak, sőt szükségesnek látszik ennek a területnek két kormánybiztosságra való felosztása. A nyugati - inkább magyarok által lakott - résznek Nagyvárad lenne a székhelye, a keleti - túlnyomóan románlakta - rész kormánybiztosa Belényesen székelhetne. Megvallotta azonban, hogy nem tud olyan román férfiút ajánlani, aki a kormánybiztosi állásra alkalmas lenne. Rámutatott egyben Bihar megye feldarabolásából adódó számos nehézségre is. Földrajzi, közlekedési okokból azt javasolta, hogy a belényesi kormánykerületet terjesszék ki a Sebes-Kőrösön túl a Rézhegységig. - Geringer ezek után november 26-i rendeletével jóváhagyta Délbiharnak két "kormánykerületre", s mindkét kormánykerületnek 4-4 járásra való felosztását. A nagyváradi kormánykerület élére Ravazdy Istvánt, Bihar megye volt országgyűlési képviselőjét nevezte ki. Hozzájárult ahhoz is, hogy a belényesi kormánykerület határát a Rézhegységig kitolják, ezt a területet Északbihartól át kellett csatolni. A belényesi kormánybiztos személyére nézve további tárgyalásokat látott szükségesnek.-^/